Fergeteges volt.
Örültem, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve lecsaptam a legutolsó jegyre.
Egykedvűen ballagtam át a közeli lakásomból a Lisztbe, még nem sejtve, hogy rendkívüli élmény vár rám. Emlékek, időutazás, felemelő pillanatok, katarzis, a közös éneklés csodái, s könnyek is …
Az átlag életkor közelebb volt a hatvanhoz, mint a negyvenhez, de nagyon örültem, hogy azért fiatalok is voltak.
S elkezdődött.
Már az első dal megteremtette az alap hangulatot, de hát Koncz Zsuzsa ebben mindig nagy volt.
Néztem őt, s a fiatalságom évei törtek elő.
Hallgattam őt, s döbbenten állapítottam meg, hogy dalai ennyi évtized távlatából sem veszítettek aktualitásukból.
Jó volt olvasni a sorok közt, érteni a lényeget, s megnyugodni, hogy ebben az országban nem hallgat mindenki!
Ő a dalaival nyitogatja a szemünket, a fülünket és a szívünket ( ha még nem lenne nyitva) – remélem a fiatalokét is!
A Kárpátiék lányánál saját külföldre költözött gyerekeimet sirattam. A szétszakadt családunkat, az elmaradó öleléseket, a mindennapokat megmérgező hiányukat. A nem pótolható időt.
Koncz Zsuzsa értékteremtő személyisége hallhatatlan. Bródy Jánossal nagyszerű csapatot alkotnak évtizedek óta, s fantasztikus dalok születnek közös munkájuk nyomán.
Dalok, melyeket az aktuális média agyonhallgat.
Dalok, melyek nem dicsőítik a hatalmat, így aztán nem nagyon fordul elő, hogy ülsz a kocsiban, szól a rádió, s Koncz Zsuzsa hangját ismered fel.
Szerencsére van CD 🙂 s van CD lejátszó a kocsiban.
2,5 óra Zsuzsával, 500 koncert résztvevővel, közösen énekelve a a régi csodás dalokat sárga rózsáról, kifeszített zászlóról, s szebb napokról.
Másnap reggel aztán megnéztem az EU parlamenti felszólalásokat, ismét Ady verse jutott eszembe: Történelmi lecke fiúknak
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: