nemvagyegyedül

Csápolj héttől tízig !

Fergeteges volt. Örültem, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve lecsaptam a legutolsó jegyre. Egykedvűen ballagtam át a közeli lakásomból a Lisztbe, még nem sejtve, hogy rendkívüli élmény vár rám. Emlékek, időutazás, felemelő pillanatok, katarzis, a közös éneklés csodái, s könnyek is … Az átlag életkor közelebb volt a hatvanhoz, mint a negyvenhez, de nagyon örültem, hogy… Tovább »

Betoppantál szívünk kitárt kapuján !

Még nem érinthettelek, csak a szívemmel.  Még nem tarthattalak a karjaimban, csak gondolatban. Még nem szólítottál mamának, de már láttam gyönyörű szemedet, láttam édesapád végtelen boldogságát, s édesanyád fáradt, erőtlen,  de annál meghittebb és boldogabb mosolyát. Két anya cinkos összenézése – s a mondat a lányom szájából  – Anya, maradj még kicsit – üzente, hogy… Tovább »

Te miben szeretnél meghalni? – Ime a választék

Rendesen elszúrtam a délelőttöt.  Felmentem a KSH honlapjára, s kibújt belőlem a kutató  közgazdász.  Amit az adatokban találtam, az minden várakozásomat felülmúlta.  A minap hallottam egy orvos szájából egy adatot: – a rendszerváltáskor 850 féle gyógyszer volt forgalomban Magyarországon, ma 20 000 ( HÚSZEZER!!) Gondoltam, ha ilyen sok gyógyszer van már, az bizony meg kell… Tovább »

Fel a csukákkal, s indulás!

Hányszor érezted már, hogy zsákutcába tévedt az életed?  Hogy ez az út sem vitt sehova, s te egy csomó időt s energiát pazaroltál el ismét? Hányszor érezted, hogy nem az történik az életedben, amit te akarsz, hanem valami külső ellenséges erő megint olyan irányba tereli az életedet, amit te nem akarsz? Olyan dolgok történnek, amelyek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!