Ha tetszik, ha nem, nem állíthatom meg a változás állandóan áramló folyamát. Együtt változom hát vele. Változom, s közben éberen figyelek, mint a hajóskapitány a vadul sodró folyón.
Néha úgy érzem, valami hatalmas erő sportot űz abból, hogy kibabráljon vele……Aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, s inkább elgondolkozom: Mit tanít nekem a kialakult helyzet?
Éberen figyelek, s tudatosítom magamban a tanulságokat…
Néha megértem, ami történik, s néha nem. Néha le tudom vonni a tanulságokat, s néha nem, de a szándék, hogy megértsem a velem történő dolgok mögötti nagy összefüggéseket, töretlen bennem. Pontosan, tudom, hogy nyakig benne vagyok életem alakulásában, a jóban is és a rosszban is. Nyakig benne vagyok…én vagyok a dolgok rendezője, -még ha néha könnyebb lenne erről elfeledkezni, s valaki mást okolni mindazért, ami velem történik,- akkor is.
Rendező és főszereplő vagyok egy darabban, aminek a címe: Életem, sok felvonásban.
Mióta ezt megértettem, sokkal könnyebb minden. Könnyebb elfogadni, könnyebb vállalni a felelősséget, s sokkal könnyebb tudatosan alakítani az életemet.
Régi életemben, amikor fiatalokat tanítottam, sokszor megkérdeztem a közgazdász jelölteket, hogy képzelik a jövőjüket. Gyakran kaptam – főleg a fiúk szájából – azt a választ, hogy főnök akarok lenni.
Nem is sejtették, hogy már akkor azok voltak. Főnökök voltak a saját életükben, ahogyan Te is az vagy…meg én is a sajátomban.
Te tudatosan megéled ezt a feladatot?
Én már igen.
Ne gondolj mindig nagy dolgokra. Megértettem, hogy elég, ha mindent megteszek azért, hogy jó napom legyen. Csak úgy, a magam kedvéért. Figyelek magamra, ahogy sok évig nem tettem.
Ma például mennyei reggelit készítettem magamnak, s gyönyörűen megterített asztalnál, nyugodtan megreggeliztem. Apróság?
Igen, de egész életünk apróságokból áll össze. A hétköznapok teszik ki az életünk 99 %-át, a hétköznapokban kell hát megteremteni a jól érzem magam érzését. Jogom van hozzá – lehet, hogy tartozom is ezzel magamnak?
Ja igen, a reggelim receptjét egy filmből lestem el…..vajjal készítettem el a reggeli rántottámat, nem a megszokott hagymás, szalonnás, magyaros rántottát ettem.
Fantasztikusan finom volt!
Ha a változás úgyis örök, miért ne irányítanám én azt? A kis dolgokban, s persze a nagyokban is.
