Fáj a szívem, mit tegyek?

Néha győz a józan ész a szív felett…Attól persze a szív nem fáj kevésbé, de néha tényleg a józan észre kell hallgatni.

Nehezen, de én is beláttam, hogy nem mehet ez így tovább. 

Négy hónap ment el állandó úton levésben, sok 100 km kocsiban, autózás sötétben, a mezei utakon. Tél, hideg napok, esték egy sok napja fűtetlen házban. 

Tudjátok, mennyire szerettem Mörbischben lakni. Számomra maga volt a mennyország, a tömény nyugalom, a 100 %-os kikapcsolódás, megnyugvás. A lelassulás, a pihenés, a befele fordulás. Kalandok, természetközeli élet, sok mozgás, kerékpár, nordic walking, a Fertő megnyugtató közelsége.  A táj varázslatos szépsége.Az emberek kedvessége, a sok-sok mosoly, amit kaptam, soha nem engedi feledni ezt az egy évet, s múlni a hálát a szívemből, hogy részem lehetett ebben. Köszönöm! 

Fotó: Pinterest

Most viszont vége…itt ülök új otthonomban, újra Sopronban, s hagyom, had fájjon a szívem. 

Győzött a józan ész: a munka Sopronhoz, Budapesthez köt, így ésszerű visszaköltözni Sopronba. 

Aztán lassan felötlik bennem, mennyi minden jó van ebben a városban. 

Fotó: Pinterest

Kedves erdőim, az unokák közelsége. A barátok, a kedvenc terek, sok régi emlékkel.

A  kertváros helyett a belvárosban lakom, s hagyom,hogy  elvarázsoljon ennek a szépsége. 

Izgatottan várom a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, minden kalanddal, ami vár rám!

Tartsatok velem az új soproni életem kalandjaiban is!