nemvagyegyedül

Mit tesz velünk az olthatatlan vágy?

Történt, hogy Szilveszterkor Lili unokám lemaradt a társasozásról. Egy nagy társasággal szilvesztereztünk, s persze a nagyobb gyerekek nem szívesen vették volna be a kispisiseket ( óvodások)  a  Monopoly társasjátékba. Így maradt ki Lili is a programról, de láttam, hogy nagyon szeretett volna játszani. Így amikor a Lidl-ben egyik nap megláttam a Monopoly  Junior változatát, – hatalmas társascsaták reményében –  betettem a kosaramba. 

Nem kellett csalódnom, Lili boldogan kutatta ki a meglepetést, s teljesen lázba jött. Azonnal hagytunk csapot-papot, s hármasban – Lili anyukája, én s persze Lili – azonnal  le is ültünk játszani.

Nyilván más volt az motivációnk. Én izgatottan figyeltem, hogyan fog tudni a 6,5 éves unokám játszani a játékkal. Lányom fél szeme mindig a kisebbik unokámon volt, így ő sem volt bent a helyzetben 100 %-osan. Lili körül azonban izzott a levegő. Hatalmas érdeklődéssel hallgatta a szabályok ismertetését, kiosztotta a kis állatfigurákat, megszámolta a kapott pénzt, s elkezdődött a játék.

Hát mit mondjak? 

Ronggyá vert bennünket. Nem, nem engedtük nyerni, s nem csaltunk, hogy ő kerüljön előnyös helyzetbe. Nem hiszünk abban, sem én, sem a lányom, hogy a gyereknek mindig nyernie kell.

Egyszerűen a mérhetetlen nyernivágyás, amivel belevetette magát a játékba, megtette a hatását.

Jó kis vállalkozásokat vásároltam meg…egyszer sem lépett oda, ahol nekem kellett volna fizessen. Ezzel szemben csak szuperelőnyös kártyákat húzott, miközben mi a lányommal felváltva “pihentünk” a dutyiban, vagy fizettünk folyamatosan Lilinek. Végül az összes pénz Lilinél volt, s mi elkezdtük beáldozni a telkeinket .

Lili félelem nélkül indult neki a kalandnak, mindenáron győzni akart, s végül  megízlelte a siker mámorító érzését. 

Én meg elgondolkoztam: hova lesz ez a mérhetetlen lelkesedés, a tűz, az olthatatlan vágy a siker után mire felnövünk? Miért érjük be kevesebbel? 

Miért érjük be a középszerűvel?

Elfelejtettük a receptet? 

Pedig gyerekként még tudtuk! 

Jó kis tanulság volt ez a munkatársaimmal kapcsolatban is. 

 

 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!