Sokan szidnak…valahogy divat mostanában – ezekben a napokban. Látom, kapsz hideget, meleget.
Hát tudj róla, én szerettelek.
Szerettelek, de most elengedlek, add át a helyet 2017-nek. Ha te is szerettél, akkor te is elengedsz – nem ejtesz rabul, engeded, hogy menjek tovább.
Mert már 2017-et szeretem.
Neked meg hálás vagyok, hogy voltál nekem. Hogy adtad mindazt, amit adtál, s elvetted mindazt, amit elvettél…mert, pontosan tudtad, hogy tanulnom kell.
S én tanultam, s tapasztaltam.
Köszönöm, hogy szanatórium voltál nekem a tavaszoddal, amikor megélhettem ezen a csodás helyen – Mörbischben – a természet újjászületését. Közben megtanultam újra érezni olyan dolgokat, amelyeket régen éreztem. Érzelmi szanatórium voltál, s örömmel jelentem, nagyon eredményes volt a kezelés.
A gyógymód a természet volt, a növény és állatvilág megújulása, a kerékpártúrák ismeretlen helyeken. A kalandok. A terápia eredménye pedig a lelki béke.
Köszönöm!
Köszönöm, hogy nem hagytál elkényelmesedni. Adtál, majd elvettél, hogy tanuljam a teremtést. S én megtanultam a leckét. Megtanultam megteremteni a lelki egyensúlyt, megtanultam kezelni a félelmeket, megtanultam megteremteni azt, amit szeretnék.
Évekig olvastam a vonzásról…évekig gondolkoztam róla….s most végre volt bátorságom csinálni is. Megélni, nem csak vágyni rá. Megtenni, nem csak tanulni róla.
S ez így van jól.
Megtanultam a leckét, most megyek tovább…Új fejezet indul.
Hallotok még felőlem, drága barátaim!
Kommentek