Gondolkoztál már azon, hogy miért ott tart az életed, ahol tart?
Látsz egy csomó embert a környezetedben, akik sikeresebbek, boldogabbak, vagyonosabbak, egészségesebbek, mint te, s azt gondolod:
Ugyanakkor hallod másoktól, hogy:
Most akkor kinek higgy?
Ráadásul kérted is már egy csomószor, s mégsem adatott meg…
Kinek higgy?
Nos, én azt mondom, az igazi kérdés nem az, hogy ki mondja meg a tutit, amitől majd a Te életed szebb és jobb lesz.
Az igazi kérdés az, hogy hajlandó vagy-e végre elfogadni, hogy van ráhatásod a saját életedre, hogy nem kell abban tehetetlen rongybabaként sodródnod ?
Ha igen a válasz, akkor jöhet egy még izgalmasabb kérdés:
Mit kell tenned, hogy teremts egy jobb életet magadnak?
Engedd meg, hogy elmondjak pár dolgot erről, ahogy én ezt ma látni tudom.
Az, hogy milyen minőségű életet élhetek ma, nagyon nagy mértékben függ attól, ahogyan képes vagyok gondolkodni itt és most. Az ember a múltja, a jelene és a jelenben teremthető potenciális jövő együtt. Életünk pillanatok sorozata. Hogy mire vagyok képes ebben a pillanatban, azt befolyásolja a múltam, de azt, hogy milyenné formálom a következő pillanatot ( s ezen keresztül a jövőmet), azt ebben a pillanatban alakíthatom. Alakíthatom, formálhatom, változtathatom a következő és életem minden azt követő pillanatát. A kérdés az, mekkora teret adok ebben a múltnak.
Hogyan gondolok életem következő és minden azt követő pillanatára?
A valóság biztosan a kettő közt van valahol. A kérdés, melyik gondolkodásmódhoz van közelebb?
Mi a kettő közt a különbség?
A saját hitrendszerünk, s az azt alakító fix nézőpontok, amelyek meghatározzák azt, hogyan gondolok egy jobb jövőről: Mint egy elérhető valamire, vagy mint egy elérhetetlenre?
Oké, ezt eddig értem, de akkor most mit tegyek? – kérdezheted, ha elgondolkoztat, amit írtam.
Egy tippem biztosan van.
Egy olyan dolog, amit én megtettem, tehát tudom, hogy meg lehet csinálni.
Márpedig ha nekem sikerült, akkor ez egy megcsinálható dolog. Általad is!
Hogy mi ez?
Minden olyan dolgot, amelyet cipelsz magaddal a múltadból, s ami már nem szolgálja a boldogabb életedet, amely megakadályozza, hogy egy jobb jövőt teremts, az itt és mostban leteheted!
Válassz egy könnyebb jövőt – s erre most van lehetőséged!
Szerencsére ismerünk már módszereket, melyek segítenek ebben! ( Nekem is van már a birtokomban ilyen!)
Ha úgy döntesz, ma mást választasz, – egy élhetőbb jövőt – , akkor ezzel kioltod azokat a negatív energiákat, melyeket a múltból hozol, s amelyek eddig akadályoztak téged abban, hogy egy boldogítóbb életed legyen.
Ilyen egyszerű lenne?
Igen – és nem…
Nem könnyű felismerni a múltunkból magunkkal cipelt negatív energiákat, ráadásul rendre rossz módszereket szoktunk választani.
Régebben én is rendszeresen elkövettem azt a hibát, hogy mindent meg akartam érteni. Rengeteget agyaltam, mindent próbáltam megfejteni, szavakba önteni, ésszel magyarázatot találni rá.
Miért gondoltam – s Te miért gondolod, – hogy mindenre vannak szavaink?
Miért gondoltam, hogy mindent az agyammal kell megérteni?
Mi van, ha a dolgok egy részét a szívünkkel kell megértenünk? Vagy sejtjeinkkel?
Vagy azzal az energiaminőséggel, amik mi emberek vagyunk?
Mi van, ha nem is kell mindent megérteni, csak egyszerűen elfogadni?
Mi lenne, ha nem a megértésen dolgoznék, hanem az elfogadáson?
Jó kérdések, ugye?
A világmindenség hatalmas – benne a látható világ parányi, s abban az ember, a maga korlátozott agykapacitásával igazán mikroszkopikus….
Ha elfogadod ezt a megközelítést, akkor talán te is könnyebben elfogadod, hogy nem mindent kell ésszel megoldani.
Vannak energiák, melyek készek segíteni a boldogulásunkat a saját életünkben – bár ésszel, szavakkal nem írhatók le, de léteznek.
Léteznek, s a javunkra fordíthatóak. Nem kell más, csak nyitottá válni ennek igazságára.
Ha ezzel rendben vagy, jöhet a pozitív változás a jelenben, a jobb jövőért. Jöhet a fix nézőpontok elengedése, melyek ott csücsülnek a tudatalattidban, s rendre kiteszik a lábukat eléd, ha lépni akarsz.
Kifele hát velük a tudatalattidból!
Kiváló módszerek vannak már erre,
én is ezek segítségével takarítok ezerrel – így Karácsony előtt –
a tudatalattimban ( is) .
