Lassan nem értek magyarul!
Kimondom a szót: virsli
Eszembe ötlik az első virsli, amit ettem. Egyetemre kerülve elköltöztem otthonról, már nem az Édesanyám által tálalt ételeket ettem. Mi nem nagyon vettünk felvágottat, hisz minden éven vágtunk disznót, híztak a libák, kacsák az udvaron, jó pár tyúk is kapirgált kint a baromfi udvarban. Miért ettünk volna boltból felvágottakat?
Amikor aztán a lábamra álltam, s boltban kellett beszereznem a reggelire, vacsorára szolgáló étkeket, akkor felkerült az étlapra a virsli is.
Ízletes volt, finom, roppanós, kis mustárral mennyei eledel volt . Íze most is ott lapul az emlékeimben.
Most meg – tessék – újra kell értelmeznek a szót: virsli
Nem, nem azért, mert a Magyar Élelmiszerkönyv 2017 augusztusától nem engedi virslinek nevezni azt, amiben nincs legalább 51 %-ban hús. (http://www.agrarszektor.hu/elemiszerpiac/sok_virsli_eltunhet_a_boltokbol_uj_fantazianevek_jonnek.6613.html )
Azért kell újra értelmeznem, mert ilyen lett a világ. A dolgok nem azok, aminek látszanak? – Hát gyakran így van.
A L-betűs áruházlánc bizonyos virslinek nevezett – s jó magyar Ft-ért árult – valamijében 18 % a hús mindössze.
De hát akkor mi a fene van benne?
Nézzük csak:
Borzalom! Feltálalnám ezt a szilveszteri partin éjfélkor? Hát jó szívvel nem, az biztos!
…de hát virsliként adják el!
Körülbelül 10 éve hallottam először az elméletet, miszerint az élelmiszer ipar megbetegít, hogy a gyógyszeripar “meggyógyíthasson”…akkor összeesküvés elméletre gyanakodtam.
Ma, beleásva magam a táplálkozás körüli kérdésekbe, át kellett értékeljem a dolgokat.
Ezek az adalékanyagok valóban nem táplálják a testemet – a Tiédet sem!
Nem táplálják, de hozzájárulnak a test egyensúlyi működésének a felborulásához. Nem kicsit!
Nézem az unokámat, aki rajong a virsliért, a parizerért….rabul ejtették az ízfokozók, s mindennapi harc lett távol tartani a családi asztalról ezeket a tápanyagnak látszó tárgyakat.
A virsli már nem virsli, kell egy hatóság, amely definiálja az élelmiszereket. Mert már nem egy nyelvet beszélünk.
Már szótár kell, hogy értsük egymást. Abszurd, ahogy átnevezünk dolgokat…mert ha nem fér bele a virsli fogalmába, majd kreálunk neki új nevet. Hisz vannak jól fizetett marketingeseink, van hatalmas reklámkeretünk, majd csinálunk egy új kampányt, csak vegye a nép…Vegye, s egye. Lényeg, hogy dőljön a lé….a nagy haszon.
Hogy beteg lesz tőle? Az ő baja, miért nem volt tudatosabb?
Ja, hogy nem tud mást megvenni, mert a lassan Európa szerte legendásan silány magyar fizetésekből csak erre futja?
Kit érdekel? Lényeg, hogy dőljön a lé !
Pipa vagyok…nem kicsit! – mert Lilire gondolok, az unokámra, aki rajong a virsliért, de lassan nem találunk helyet, ahol kapható virsli, nem csak virslinek látszó tárgy. Meg az anyukájára gondolok, aki közelharcot kell vívjon minden nap egy megtévesztett gyerekkel, annak egészségesebb jövőjéért.
Beszélünk-e valaha még egy nyelvet?
Lesz-e még virsli a virsli? Vagy már örökre a multik diktálják a tempót?