Egy régi barátom látogatott meg két napra. Nehéz életszakaszában van, sok fájdalom érte az elmúlt egy évben – munkahelyi, magánéleti egyaránt. Egyedül már nem tudott túllépni ezeken.
Ha voltál hasonló helyzetben, tudod, hogy ilyenkor hajlamos az ember a múlton rágódni, megnehezítve a saját dolgát a továbblépés , a megbocsájtás és elengedés terén. Márpedig ezek azok a dolgok, amelyek megoldatlanul hagyva lehetetlenné teszik, hogy szeresd az életedet, s boldog légy abban.
Több kezeléssel is oldottuk az elakadásait, s aztán kaptunk egy váratlan segítséget az univerzumtól is.
Hétfő délelőtt elcsábított bennünket a varázslatos soproni erdő, s kimentünk egy sétára. Élveztük az őszi természet végeláthatatlan szépségét, élveztük a friss levegőt. Csak úgy voltunk a pillanatban, s egyszer csak elkezdte az erdő megmutatni az igazi szépségét. Csak észre kellett venni. Ehhez pedig az kellett, hogy “itt és most” legyünk.
Gyakoroltuk a mában élést , hagytuk a múlton rágódást.
Nézd csak, milyen varázslatokat kaptunk jutalmul?
Az igazi csoda egy foltos szalamandra volt, szinte pózolva hagyta magát fotózni, majd amikor tovább indultunk, komótosan ő is tovább mászott.
Még egy őzikével is találkoztunk, bár ő a fotója elkészítéséhez nem adta hozzájárulását, csak a hűlt helyét tudtuk lefényképezni.
A természet még harsogó zöld színét is mutatta, de bizony amikor eleredt az eső, az esőcseppekben néha havat fedeztünk fel.
Mi azonban ennek is tudtunk örülni. A pillanat szépségei körbeveszik az életünket, csak rá kell nyitni a szemünket. Ez azonban nem megy, ha állandóan hátra fele nézünk!
Ennek felismerése jutalmául visszaérve a városba, újabb csodák vártak ránk:
A mában élni – nem is olyan nehéz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: