Mit tanít nekünk az orgazmus?

Kevés dolog van ( van?) , amire többen vágyakoznának, mint egy jó orgazmus.

Erről álmodozol kamaszként, amikor még csak sejted, hogy mi vár rád. Erre vágyik az, akinek soha nem volt, s erre vágyik az, akinek fergeteges élményei vannak villanyoltás után. ( Vagy éppen hogy villanyfénynél….vagy napsütésben a szénakazalban, szakadó esőben az autó hátsó ülésén,  vagy a kihalt tájon bandukolva, kézen fogva a szőlődombok közt). Ezekre   az élményekre vágyik vissza az ember 85 évesen is. 

Mindegy férfi vagy, vagy nő, az orgazmus utáni vágyakozás végig kíséri az életedet – legfeljebb magad előtt is letagadod,  de ez akkor is így van. 

De miért?

Mit élünk át az orgazmus alatt, s mit tanulhatunk mindebből?

Életünk legigazabb pillanatai ezek. Egyek vagyunk a másikkal, egyek vagyunk a világmindenséggel.  Egyek vagyunk igazi önmagunkkal. Megszűnik tér és idő, megszűnnek a problémák, a lelkünket nyomasztó gondolatok. Csak a végtelen áramlás van, mely magával ragad, ringat és szárnyakat ad. Repülsz az időtlen világmindenség nem létező terében. Maga vagy a tiszta energia.

Csoda hát, ha mindig ebbe az állapotba vágyunk vissza? Hisz varázslatot éltünk át  ebben a pár percben…..

Na de miért így alkotta meg a világmindenség ( Teremtő, Jóisten, nevezhetjük ahogy szeretnének) ? Miért kell beérni pár pillanattal, – vagy sok embernek még az sem adatik meg?

Miért?

Azt hiszem, tanulnunk kellene ebből a pár pillanatból. S hogy mit?

Magát az életet. Az életünkhöz való hozzáállást. 

A könnyedséget, az elfogadást, az eggyé válást,  bizalmat, a nyitottságot, a görcseink elengedését. A végtelen  hitet önmagunkban, az önszeretetet, az önelfogadást, a lelki békét –   a biztonságban létet egy folyamatosan változó  világ közepette is.

Hisz ha ezekkel haragban vagyunk, ha a görcseink jellemeznek bennünket, a félelmeink, a változás elutasítása, az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a bizalmatlanság, akkor sokkal nehezebb az út a teljes boldogsághoz.

Micsoda erős motiváció az a pár pillanat! 

Tanuljuk hát szeretni az életünket. Elfogadni a jót, a szépet, hinni abban, hogy mindez jár nekünk, s meg is érdemeljük.

Ha mindig leszegett fejjel mégy, nem süti az arcodat a nap. 

A napsugárnak mindegy, hány emberre süt…Neked nem! 

Fel hát a fejekkel, éljen az élet ! 

Fotó: google