Szereted a munkád?
Vagy csak azért jársz be, mert a herceg fehér lovon még nem ért oda hozzád, s valahol muszáj dolgozni?
Belegondoltál már abba, hogy életünknek minimálisan az egyharmadát a munkával töltjük? Minimálisan…mondom, hisz jóval többen vagyunk, akik a főálláson kívül másodállásokban is dolgoznak ( én már múlt időben beszélek erről) .
Amikor még tanítottam az egyetemen – a siralmasan alacsony közalkalmazotti fizetésemért, amely a felsőoktatásban töltött 12 év alatt egyszer emelkedett, nettó 3500 Ft-tal, mindig volt másik munkám is. Egy másodállás, amelyben kiegészíthettem a jövedelmemet, amelyből a fiammal ketten éltünk. Muszáj volt, hisz az egyetemi fizetésemmel az egy főre jutó jövedelmünk nem érte el a létminimumot.
Nem, nem panaszképpen írom, csak bevezetőjeként annak a gondolatsornak, amin épp gondolkodom.
Mindig olyan másodállásról álmodoztam, amelyben ( 1) nem kell a főnök kénye kedve szerint mosolyogni, amelyben (2) nem fordul elő, hogy az elvégzett munkám ellenértékét a főnöknek szimpatikusabb, vékonyabb derekú, kicsit ( jóval) fiatalabb cicababa teszi el…
(3) Amelyben nem túrnak ki a székemből, amikor az megtetszik valakinek. ( Ismerős Neked is a helyzet?)
(4) Na és persze az sem baj, ha a jövedelem stabil – esetleg (5) stabilan növekvő . ( 6) Ciki, ha az elvégzett munkám ellenértékéért reszketni kell..kifizetik-e? Igazi ambíciógyilkos az ilyen helyzet!
(7) Ne hajtson el a főnök, ha segítségért fordulok hozzá és (8) ne mondja, hogy nincs keret, ha tovább akarom képezni magam.
(9) Legjobb, ha nincs is főnök 🙂 hatalmas illúziónak tűnt mindez évekig. Nem is kerestem ilyet, annyira illuzórikus volt – csak úgy álmodoztam csendben, bátortalanul, amikor nagyon elegem volt már mindenből a munkahelyeimen.
(10) Vágytam egy helyre, ahol igazi ambiciózus, jó csapat vesz körül .
(11) ..egy helyre, ahol van jövőm…s lehet jövőképem. Mert nekem ez fontos és kell!!
Nem elmenni mellette, ahogyan sokan teszik.
Feltenni egy másik szemüveget és azon keresztül nézni a világot. Szerencsére aki felém nyújtotta azt a bizonyos másik szemüveget, annak hittem, így hajlandó voltam feltenni.
Szerencsére – mondom ma már, miközben figyelem, hogyan vergődnek emberek munkahelyeken, szenvedve attól, hogy az nem az álommunkahelyük.
Te az álommunkádat végzed?
