A lelkemben örökké gyerek maradok?

Szeretem ezeket a napokat, évek óta nem hagytam ki egyet sem…találkozunk az üzlettársakkal, akik mára jó barátok, együtt főzünk, jó kávét iszunk, sokat nevetünk, indulunk a Puszta Olimpián, még többet nevetünk, s hagyjuk, hogy csak úgy áramoljanak a jó energiák.

Szeretem a DXN Családi Napokat. Minden éven ott vagyok, s örülök az önfeledt játékosságnak, ami jellemzi ezeket a napokat.

Tegnap hajnalban, ahogy készülődtem Lajosmizsére, kisöpörtem a hűtőt, elvittem magammal a maradékokat, gondoltam majd együtt elfogyasztjuk.

Aztán autózva Győr fele, ahol Testszervizes ügyfelemet készültem felvenni, – aki szintén a DXN-ben dolgozik, de egy másik vonalon, – elindult egy gondolat, ami aztán nem hagyott nyugodni. Itt az olimpia, kellene csinálni egy nemzeti színű tortát a zöldségekből. Még fogalmam sem volt, hogyan fogom megvalósítani, de ahogy megérkeztünk a Geréby Kúriába, ahol a Családi napokat rendezni szokta a DXN, már tudtam, hogy valahogy összerakok egy tortát, s benevezek vele a süteményversenyre.

Legrosszabb esetben egy jó poén lesz – reméltem, hogy a zsűrinek van humorérzéke. 🙂

Csapatunk közös asztalánál, ahol elkezdtem kenegetni humuszkrémmel az uborka karikákat, persze ment a zrikálás.

Jókat nevettünk, egyre többen kértek egy-egy ” katonát” a humuszos uborkából, a mascarponés sajtból, ami a fehér réteget alkotta és a paradicsomból, amelyet a tavaly eltett bazsalikomos lecsókrémmel ragasztottam a torta felső szintjére. Porcukor helyett MicoVeggie szárított gyógynövény keverékkel hintettem meg az egyes rétegeket, hisz verseny előírás volt, hogy a mű tartalmazzon DXN terméket is. A MicoVeggie köztudottan rendkívül egészséges, bár finomnak nem mondható, így kevés munkatársnak tartozik a kedvence közé.

Az ízek azért teljesen rendben voltak, de tényleg csak egy jó poénnak szántam a “tortát”. – Hogy legyen okunk még többet nevetni!

A nap végén , amikor az eredmény hirdetés volt, nem is nagyon mozdultam, – kicsit nehezen esett le, hogy az én “tortámról” beszél a zsűri, amikor a sós kategóriában első helyezést hirdet.

Körbe nézve a tömegben, láttam, hogy senki nem mozdul, viszont mindenki rám néz….Ja, hogy én lettem az első?

Azonnal feltámadt bennem a gyereki izgalom, s boldogan mentem ki, hogy Sulaiman Abdulrahman Szaud-arábiai DXN vezető a nyakamba akassza az érmet. Mint egy olimpikonnak…épp, csak a Himnusz nem szólt.

Szuper jó érzés megnyerni egy versenyt!