Miért nem ma van a névnapom?
Hát egyszerűen azért, mert nem lettem Krisztina. ..pedig majdnem sikerült.
Édesanyám – Krisztina – szerette volna, ha legalább a második lánya az ő nevét viselheti, de nem így lett.
Nem így lett, mert nem volt elég erős ahhoz, hogy átvigye akaratát egy kemény, erőszakos és erős anyóson.
Szelíd volt és csendes. Elfogadó, talán túlzottan is.
17 évet élt egy fedél alatt az anyósával, az én apai nagyanyámmal, aki nem volt egy könnyen szerethető valaki. Ezt én is láttam gyerekként.
Küzdöttünk, próbálkoztunk, de nehezen ment…..nem tudtuk szeretni a mamát. Nem tudtuk szeretni, mert nem tudtuk viszont szeretni. Nem éreztük, hogy szeretett, képtelen volt a harag és a düh, a megkeseredettség kabátját levetni és igazi meleg érzéseit kimutatni. Pedig felnőtt fejemmel tudom, hogy ott volt benne a szeretet, mélyen ott, legbelül, ahol igazi lényegünk lakik. Hiszem, hogy így kellett lennie. Az nem lehet, hogy egy emberben ne legyen szeretet!
Édesanyánk 3 hónap után ment feleségül Édesapánkhoz, s 44 évet éltek együtt. Házasságuknak Édesapánk halála vetett véget, de Édesanyánk 3 hónap után követte Aput.
44 év….
Felnőttként sokat gondolkoztam azon, mi képes ennyi időre összekötni két embert? Arra jutottam, hogy egyetlen dolog van, ami erre képes, s ez a szeretet.
44 évig szeretni a házastársunkat – igazi ajándék az élettől. Ajándék, amit nem adnak ingyen , amiért keményen dolgozni kell, minden nap. Ők tudták ezt, ösztönösen, nem szakkönyvekből – s tették is dolgukat minden nap. Dolgoztak a szereteten. Elfogadással, megértéssel, kitartással, hittel.
Nem harcoltak feleslegesen, nem akarták, hogy mindenáron igazuk legyen.
Édesanyám sem vitatkozott feleslegesen, csak azért, hogy neki legyen igaza. Tudott lemondani, elengedni dolgokat, amelyek nem voltak annyira fontosak, hogy megmérgezze a mindennapokat a veszekedéssel, vitával.
Akkor hát miért nem lettem Krisztina?
Mert Édesanyám gyenge volt kiállni az akaratáért?
Nem….
Elég erős volt, hogy tudja, nem kell mindig harcolni, csak hogy igazunk legyen. Tudni kell elengedni, s békében élni inkább. Békében és szeretetben, egy párkapcsolatban, 44 évig. – Most már örökre.
Drága Édesanyám, köszönöm azt a sok jó dolgot, amit tanít nekem még ma is!
Ma a Krisztinákat ünnepelem, s nem bánom, hogy nem ünnepel engem ma senki …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: