Hogy érzed magad?
Jól, mint én, vagy ma is pocsékul?
Ha ez utóbbi kérdésedre igen a válasz, akkor pár dolgot ajánlok végig gondolásra.
Ma ötkor felébredtem. Kicsit még próbálkoztam a visszaalvással, de aztán az olvasás mellett döntöttem. Hatig olvastam, akkor nekikészültem egy hosszabb kerékpározásnak. Két órát terveztem, mert várt a nagytakarítás.
Már előre örültem, hogy lesz idő újabb kerékpárutakat felfedezni, új tájakat megismerni. S lám, úgy is lett. Átkerekeztem Rusztra, s nem balra kanyarodtam, a már ismert úton, hanem jobbra. Izgalommal vártam, hova fogok kilyukadni? Azért azt persze gyanítottam, hogy valahogy majd a Fertő fogja az utamat állni, de nem tudtam, milyen arcát fogja mutatni. Nádast? Vizet? Vagy valami mást?
Ahogy közeledtem, kiderült, hogy ez az út visz a ruszti strandra 🙂 Még nem jártam itt, de hallottam már, hogy jó kis hely.
Nem is kellett csalódnom.
Reggeli csend, nyugalom, béke, a tegnapi strandolók otthagyott homokvára fogadott.
Leültem egy padra, s kicsit élveztem a békét. Imádtam ezt a reggelt, csodás ajándék volt a korai ébredés adta két szabad óra. Hálát adtam az életemért, annak minden szépségéért, az egészségemért, azért, hogy van kerékpárom, s még egy dologért: Hálát adtam azért is, hogy megtanultam egyedül is élvezni az életemet.
Rég nem várok már arra, hogy társaság akadjon egy túrához, egy kerékpározáshoz, egy kiránduláshoz. Miért is függjön mástól, hogy én hogyan érzem magam az életemben?
Amikor megkérdezik, hogy nem rossz mindig egyedül kirándulni? – akkor azt szoktam mondani, hogy nem egyedül vagyok, hanem magammal.
Persze nekem is jobb lenne, ha ott lenne mellettem a társam, aki levenné a vállamról a terhek egy részét, lesné a gondolataimat, vinne mindenfele, boldoggá akarna tenni – s remélem, egyszer lesz még ilyen az életemben – de azt is tudom, hogy addig sem akarom vesztegetni az időt azzal, hogy rosszul érzem magam a bőrömben. Rosszul gondolom?
Nem tudom – de azt látom, hogy az emberek, akik jönnek-jövögetnek a kezeléseimre, gyakran szenvednek a saját életükben attól, hogy nem találják a helyüket, s mástól várják, hogy boldoggá tegye őket.
Ha mástól kell várj dolgokat, ez kiszolgáltatottá tesz…ha magad megoldod azokat, akkor irányítod az életed, s bár akkor is előfordul, hogy vannak rosszabb napok, amikor nem sikerülnek a dolgok, de pontosan tudom, hogy ez egyedül az én felelősségem.
Ha mástól várnék dolgokat, az sok-sok harcot eredményezne a mindennapokban, hisz egyáltalán nem biztos, hogy azt adná, akkor és úgy, ahogyan azt én szeretném.
Elfogadtam már ezt, s ettől sokkal könnyebb lett minden.
Jó neked, hogy egyedül vagy – kapom gyakran.
Félreértés ne essék, nem, nem jó. Sokkal jobb lenne egy boldog kapcsolatban, – mert ez az élet rendje, – de az elfogadás nagyon sokat segít a magány ellen. Mert ha elfogadod a helyzetet, akkor az megmutatja neked minden szépségét. Kitárulnak a benne rejlő lehetőségek, már csak élni kell ezekkel.
Elég elfogadni, hogy te vagy felelős a saját boldogságodért.
Miért nem látjuk ezt a párkapcsolatainkban is?
Miért nincs az elvárások helyett az elfogadás ott a mindennapokban?
Hátha a rossz kapcsolatokon is segítene az elfogadás, s nem kellene az egyedül élő nőket irigyelni.
Hidd el, nem az fáj, ha megszorítják a kezed, hanem ha nem fogja azt meg soha senki.
Játssz hát elfogadósdit a pároddal 🙂 Legyen ez a mai nap játéka.
Legyen olyan szép napod, mint nekem van 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: