Időutazás a Macskákkal

1983-ben láttam először, a legelső szereposztással. Az első sor első székén ültem, s a fejem felett lengett a hinta ,  egy boldog macskával a hátán…

Jegyet csak nagy protekcióval sikerült szerezni, olyan népszerű volt a darab, hogy hónapokra előre minden jegy elkelt. 

Mi Bencze Ilonának köszönhettük az első sorba szóló jegyeinket. 

A lemezt ( bakelit) másnap megvettük, s a következő évtizedekben rongyosra hallgattuk. 

Két lányom ezen a lemezen szocializálódott, kívülről fújták a dalokat. 

2004-ben aztán együtt is megnéztük újra. Két lányom s én, egy szülinapi ajándékul vásárolt Madách bérlet keretében titokban végig könnyeztük az előadást. 

Tegnap nagylányommal és az unokákkal a fertőrákosi Kőfejtőben jártunk, s boldogsággal hallgattunk bele a főpróba dallamaiba. Bizony a szereplők közül már senkit nem ismertem, de ma hatalmas várakozás van bennem. Ünneplőben a szívem, s bár délelőtt még dolgozom, a gondolataimat már két hete rabul ejtették a Macskák. Ajándékul kapott jeggyel nézhetem ma meg – harmadszor, 33 évvel az első élmény után, s tudom, semmivel sem vár rám kisebb öröm, mint akkor. 

Ez a darab végig kísérte a felnőtt életemet, s lányaim egész életét. Szerencsére ők ugyanúgy szeretik, mint én. El is határoztuk tegnap, hogy megnézzük együtt is újra.

Nézem a Madách weboldalát, s látom, hogy az eredeti szereposztásból Bencze Ilona még mindig része az előadásnak. 

Az ő életét is végig kíséri ez a darab. Különleges ajándék az élettől egy rendkívüli színésznőnek. Megérdemli!

Csodás meglepetés volt 33 évvel ezelőtt az a tavaszi este ott a Madách első sorában, de csodás dolog, az is amikor előre tudod, s  100 %-ig biztos vagy a varázslat megtörténtében. 

Bárcsak este lenne már!