Nahát, mi lett a Kishisztisből?

Nézem, csak nézem, s leperegnek előttem a régi képek..amikor teli torokból üvölt,  mert nem kapott több csokit…máskor meg azért, mert nem nézhette tovább a TV-t. Na meg azért is, mert haza kell indulni a játszótérről, vagy mert  nem ő tolhatja a babakocsit…..meg sok, sok más helyzetben. 

Eszembe jutnak az éjszakák, melyeket betegágya mellett töltöttem. 

Eszembe jutnak az esték, melyeken az ablakban állva lestem, mikor ér már haza.

Eszembe jutnak a reggelek, amikor iskolába indult…izgulva a dolgozat miatt.

Eszembe jut a telefon, amikor érettségi eredményhirdetés után zokogva hívott fel – ott, abban a pillanatban szállt el a filmesztétika diplomája a magyar hármasa miatt – amit persze józan anyai szívem nem bánt annyira. 

Eszembe jut az a szerdai nap, amikor összecsomagolt, s becsukta az ajtót maga után. . Elindult az anyai  házból. 

Egy anya tipikus emlékei. Hasonlóak a többi anyáéhoz.

Izgulunk, aggódunk, rágjuk a körmünket, erőnkön felül küzdünk, ha az kell. ..s végtelenül sokat nevetünk miattuk, s végtelen sok boldog pillanatot adnak nekünk. Na és  persze a büszkeség érzését.

Belőlünk született ő, s a sok kínlódás egyszer csak értelmet kap. A hétköznapok nehézségei megfakulnak, az idő mindent megszépít – mert egyszer csak ott áll egy varázslatos nő előttünk, lányos anyák előtt. Egy nő, amilyen mi is voltunk fénykorunkban, amikor az apja szeme  megakadt rajtunk. 

Emlékek, melyek velük, gyerekeinkkel folytatódnak.

Megszakíthatatlan a rég megfakult kapcsolat, melyet a válás sem tudott széttépni, hisz mi vagyunk a szülei. Belőlünk lett, s bennünket visz tovább. Ezt a minőséget, melyet csak mi tudtunk létrehozni. Mással más lett volna…de most itt áll a maga tökéletességében, s azt érezzünk, semmi nem volt kár. Megérte minden, mert ő, a végeredmény, tökéletes.

Indul az élet különleges útján, a házasság nemességében, s mi szívből kívánjuk, hogy neki sokkal-sokkal jobban sikerüljön, mint nekünk.

Sikerüljön kitartani, sikerüljön megoldani mindent. Sikerüljön átvinni a szerelmet a túlsó partra. 

Nekik sikerüljön – mert ők már többes szám nekünk.  Gyerekeink. 

A Kishisztis  – a  mára varázslatosan szép nő, s a férje, aki már ott lakik a szívünkben. Leendő unokáink szülei ők is. Micsoda fantasztikus minőség ez is! 

Drága Gyerekeink, kívánom, hogy Nektek sikerüljön  – Öregedjetek meg együtt :-), egy szép, közös élet után !