Szabadság – sokáig nem ismertem a szó igazi jelentését. A Nagy Francia Forradalom jutott eszembe, meg a 48-as Szabadságharc….Petőfi és a lánglelkű ifjak.
Aztán ez is megváltozott.
Ma a szabadság új tartalmat kapott, s a mindennapjaim része lett.
Jó sok év kellett, mire eljutottam ide.
Kellett, hogy felnőjenek a gyerekek, – s kellett, hogy felnőjek a feladathoz: szabad a saját életemet élni. Élni és megélni.
Kellett, hogy el merjek indulni az álmaim után.
Kellett bátorság, és kellett egy nagyon nagy adag tudatosság.
Kellett, és lett. Lett, de nem úgy találtam a bokor alatt. Kőkemény munkával magam alakítottam ki a tudatosságot az életem nagyon sok területén. Az életmódomban, a gondolkodásmódomban, az érzelemvilágomban.
Kellett tudatosság, s kellett bátorság.
Kellett, lett és megérte, hogy lett.
Mára a szabadság az életem része lett. Új tartalmat kapott a szó, hétköznapi lett és megélhető.
Mit jelent számomra a szabadság, és mit nem?
Nem jelenti azt, hogy nem dolgozom. – Dolgozom, de csak szeretett munkákat végzek, s akkor, amikor nekem alkalmas az időpont.
Nem jelenti azt sem, hogy nincsenek kötelességeim. Vannak, de már tudom, hogy magammal szemben is vannak. Kötelességem s egyúttal jogom is van hozzá, hogy tegyek magamért dolgokat. Dolgokat, amelyektől jobban érzem magam, amelyektől tartalmasabb az életem, amelyek örömet adnak.
Jelenti viszont azt, hogy van merszem megélni az életet, minden apró szépségével együtt. Szabadon és bátran.
Jelenti azt is, hogy szabadon rendelkezem az időm, az energiáim, a céljaim felett. Nem kell megfelelnem senkinek, tehetem azt, amit belső értékrendem diktál.
Lehetek az, aki valójában vagyok. Nem kell másnak mutatnom magam, szabadon vállalhatom önmagam.
Úgy dolgozom, ott dolgozom és akkor, amikor nekem alkalmas.
Ha kedvem van, kiülhetek az udvarra, ahogy ma is tettem, s ott dolgozhatom egész délelőtt. Ha kedvem van, lekerekezhetek a Fertő partra, leülhetek egy padra, s dolgozhatom ott is.
Ha kedvem van, felkelhetek hajnalhasadáskor, s szabadon ( néha hangosan énekelve) kerekezhetek a szőlők közt. Nincs rajtam kívül sehol senki, csak néha egy nyúl, egy sikló, egy -egy madár. Meg én, aki vidáman énekel, néha lepattan a kerékpárról, s fut egy adagot. Néha csak úgy megáll, s gyönyörködik a tájban.
Nem siet sehova és nem stresszeli magát semmin. Szereti az életet, s szabadon megéli annak minden szépségét.
Szabadság – nincsenek már hősök a fejemben, ha meghallom a szót. Illatok jutnak eszembe, meg naplementék. Madárhangok és gyönyörű panoráma.
Boldogság – Szabadság. Számomra kart karba öltve járnak.
Felnőttem ( hozzáöregedtem ? ) egy szabad élethez, s jó ez így.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: