Mekkora a világ?

Haza kell indulni….

Itthagyni a fiamat a maga választotta világban, amiről most már végre van némi fogalmam. Új értelmet nyernek a mondatai, amikor mesél a lakótársakról, előttem is megjelenik az arcuk. Tudom, hogy néz ki az ajtó, amikor belép a munkahelyére és tudom, mit lát, amikor azt mondja, kinéz az ablakán. Fejre állt világom a helyére billent kicsit ezzel a pár nappal.7 hónapja lakik Angliában, távol tőlem, s a családtól, távol a gyerekkora jól ismert helyeitől. Távol a barátoktól, távol a régi életétől. Távol, és mégis közel. Közel, hisz van egy virtuális világ, ahol azonnal elérhetem…ott a facebook, ott a skyp, a wats app, a viber. Hallhatom a hangját, kérdezhetek gyorsan valamit, amit csak ő tud. Megmutathatja a frissen vásárolt pólóját, vagy éppen az ebédet, melyet főzött magának. Mintha csak egy fedél alatt élnénk….csak éppen a lényeg hiányzik. Az ölelés, az érintés, az ízek , az illatok. Van helyette szabadság….akkor kapcsolja le anyut, amikor kedve van. 🙂

Persze, tudom, hogy ez az élet rendje…

Közben saját anyukámra gondolok….amikor én eljöttem a szülői háztól, csak a posta volt. Heti egy levél, kézzel írva, borítékba rakva, felbélyegezve”..meg ha nagy baj volt, akkor távirat. 

Vagy távirat, hogy másnap 11-kor legyen anyukám a postán, mert telefonálni fogok. Igen, a postahivatalt fogom hívni – ott volt csak készülék. Ja meg az orvosnál, de hát őt mégsem hívhattam fel, hogy üzenjek anyukámnak. Mikor ennyi idős voltam, mint most a fiam, Debrecenben laktam, anyukám meg Győr mellett egy kis faluban. 

Egy napi járóföld választott el bennünket. 12 órányi utazás várt rá, ha meg akart látogatni. 

Én most 8 óra alatt lakástól lakásig jutok…pedig a távolság több ezer km, nem pár száz, amit neki kellett megtenni.

Melyik anyának nehezebb? 

Akkor most mekkora is ez a világ?  

Nem számít. A lehetőségek számítanak, melyeket kapsz benne, vagy melyeket megteremtesz magadnak. 

Édesanyám is rendszeresen eljött hozzánk, pedig nem volt kisebb kihívás a kis falujából eljutni Debrecenbe, mint most nekem Mörbischből Winchesterbe. 

Jött, mert hozta a szeretet, s nem félt a kihívásoktól. 

Majd jövök én is, mert vannak az életben örök dolgok. 

Kell az ölelés, nem elég a virtuális világ…