Valami van a levegőben …

Nincs kedvem bemenni a lakásba. Érzem a zsigereimben a tavaszt, s rabul ejt. kedvenc kávémmal kiülök a hátsó udvarba, az új kőasztalhoz dolgozni.  

Napok óta figyelem a természet ébredezését, s a falu ébredezését is. A készülődés titkos izgalma nekem is zsigerig hatol. 

A levegő tele van várakozással. 

Pár hét (lehet, hogy csak pár nap 🙂 ), s indul a turista szezon. Mindenhol a készülődés jelei. A Fertő parton sorra vízre kerülnek a hajók. A vendéglőkben nagytakarítanak, az utcán megjelentek a kerékpártárolók, pihenőpadok, hangulatos kiülők. A  falu minden nap más arcát mutatja. Egyre szebb!

Mint a hernyó, amely egyszerre pillangóvá változik, az álmos és csendes kis falu kihalt főutcája megtelik élettel. Érzem, hogy minden megváltozik.  

Hogy fog mindez érinteni engem? – zakatol a kérdés bennem, de nem tudok még válaszolni rá. Minden esetre engem is magával ragad a készülődés izgalma. Készül a cégtábla, az arculat, s  látva a szomszéd porták szépülését, egyszerre nagy terveket melengetek én is. Nem maradhatok le a többiektől. 

Csodák vannak készülőben! 

A madarak persze nem engedik zavartatni magukat! A minap megérkeztek a kócsagok is, egyre több a gólya, s estefele, amikor kevesebb az ember, s bátrabban előmerészkednek, csodás találkozásokat lehet megélni.

S persze a kislibák is szépen nőnek. Kedvenc nyárilúd családom igazi nagycsalád: 14 kislibát terelget a libapapa és a libamama.  Rendszeresen találkozunk a Fertőre menő kerékpárúton. Kicsit még bizalmatlanok, libapapa  hangos sziszegéssel védi tőlem a kislibáit. Butus, nem tudja, hogy soha nem tudnám bántani a kicsinyeit.