Tegnap régi munkahelyemre – a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdasági Karára – látogattam vissza. Az apropót dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos előadása adta.
10 perccel a kezdés előtt érkezve már csak az utolsó sorban találtam ülőhelyet, a 350 fős aula megtelt. ” A csilláron is lógtak” – ahogy mondani szokás. Régebben több szabadegyetemi előadás szervezésében részt vettem, volt, hogy én is előadtam, de bármilyen érdekes előadót hívtunk, soha nem tudtunk ilyen fokú látogatottságot elérni.
A főorvos úr a mindennapi függőségeinkről beszélt, s előadását különösen hitelessé tette a tény, hogy saját gyarló szokásáról, a napi 18 szál cigaretta elszívásáról is őszintén beszélt.
Elmondta azt is, hogy az orvos miért kell, hogy kívülálló maradjon a kezelés során. Miért nem hallgathat a betegre, amikor az azt mondja – “Képzelje magát a helyembe doktor úr! “ Ha ezt megtenné, abban a pillanatban elveszítené a tisztánlátását, mely a jó döntés meghozatalához kell. Ugyanez az érzelmi érintettség az oka annak, hogy saját dolgaiban sem képes objektíven látni, s marad meg gyarló embernek. S ez így emberi, így őszinte és így hiteles.
Igen, ez egy nagyon fontos tanulság volt a saját munkámmal kapcsolatban is! Én, aki hatalmas empátiával fordulok az emberek fele, s hajlamos vagyok a problémáikkal azonosulni., meg kell hogy tanuljam a megfelelő egyensúlyt ebben is, hogy objektív tudjak maradni, hogy a legjobb tanácsot tudjam adni. Hogy ne fogadjak el olyasmit, ami a gyengeségéből adódik, hanem inkább motiváljam arra, hogy jobban csinálja, mint ahogy eddig sikerült.
Sokszor futok bele munkám során panaszkodó emberekbe én is. Hatalmas hiba, ha egy tanácsadó versenyt panaszkodik a pácienssel, mert ezzel visszaigazolja a páciens viselkedésének helyességét. Ezt nem teszem, de hajlamos vagyok megértőnek mutatkozni, amikor nem a megbeszéltek szerint teszi a dolgát. Megértőnek és elfogadónak. Pedig életmód tanácsadóként a dolgom az, hogy segítsem abban, hogy jobban lavírozzon az életében, mint ahogy eddig sikerült. Hogy megértessem vele, hogy bármikor dönthet egy minőségibb élet mellett, hogy bármelyik nap lehet egy jobb élet első napja. S persze hogy segítsek elhinni, hogy képes változásokat generálni saját életében. Megvan benne ehhez az erő, csak meg kell találnia magában. Ha elfogadom gyengeségeit és azonosulok azokkal, akkor elveszem a siker esélyét tőle.
dr. Zacher Gábornak köszönhetően sokkal világosabban látom ennek jelentőségét ma, mint tegnap.
Nagyon sokat tanulhattam a közvetlen és kötetlen előadásmódról is tegnap. Sokszor, sok helyzetben, sokféle témában tartottam már előadást, pontosan tudom, nem könnyű 350 ember figyelmét ébren tartani közel két órán keresztül. A főorvos úrnak ez is tökéletesen sikerült. Személyes és életszerű történetei, saját életéből vett példái nagyon közvetlenné tették előadását. Orvosként tudott volna sokkal elvontabban, szakmai kifejezésekkel megspékelve beszélni, s sokkal tudományosabbnak látszani, de ő pontosan tudta, kik ülnek vele szemben. Tudta, mi van egy huszonéves fiatal fejében, hogyan kell hozzá szólni, hogyan kell megszólítani. Hogyan kell elérni, hogy figyeljenek rá ezek az önálló életükbe éppen csak elinduló fiatalok.
Mesterien rejtette el azt a néhány nagyon ütős mondatot egy kellemesen laza előadásba, amellyel életre szóló üzenetet adott ezeknek a fiataloknak. Nem kell sok mondanivaló, de az üssön, az fontos legyen, azt vigye haza a hallgatóság.
Előadásában nem csak orvosi témákat érintett, az igazán az életre nevelt. Beszélt arról is, mit tesz a drog a szervezettel, hogyan alakul ki a függőség, de beszélt a szülői minta fontosságáról is. Beszélt sok más mellett a családon belüli kommunikáció fontosságáról, – a kommunikációs deficitekről – érzékeltetve, mennyivel fontosabb az, amit a szülő tesz, mint amit mond. Biztosan nagyon sok fiatal helyeselt magában, hisz sok szülő hajlamos elvárni a gyerekétől olyasmit, amit ő maga nem biztos, hogy úgy tesz – de abban bízik, elég a gyereknek szólni, utasítani, s akkor ő majd a helyes utat választja. Azt az utat, amin a szülők is járni szeretne, de gyakran képtelen rá. Ezeknek a szülőknek szól Zacher Gábor üzenete a tettek és szavak egyensúlyának fontosságáról. Na és persze a jelen levő leendő szülőknek. Remélem, fogták az üzenetet!
Sok – számomra megdöbbentő – adat is elhangzott a doktor úr szájából.
Elmondta, hogy mintegy 350 ezer hétvégi drogfogyasztó van Magyarországon. Ebből már 20 ezer drogfüggő, s kb. 23 ezer a drogfüggőség fele tart. Elmondta, hogy évente a világon kb. 45 millióan fogyasztanak drogot. Megdöbbentett a szám nagysága. Elmondása szerint divat ma drogot fogyasztani.
Beszélt az alkoholfüggőségről is, 800 ezer alkoholistát említve, melyek száma 2 éven belül eléri az 1 milliót Magyarországon. Eszembe jutott egy másik cikk, amelyet pár éve olvastam, s a hétvégi alkoholizálókról szólt. Azokról a fiatalokról, akik hatalmas stressznek vannak kitéve a munkahelyükön egész héten, s ezt a stresszet nem tudják másképp oldani, csak ha hétvégén leisszák magukat a sárga földig. Aggódva gondoltam sok tehetséges volt hallgatómra, akik multinál helyezkedtek el. Elképzeltem, mekkora stressz nehezedik rájuk egész héten. A fülembe csengtek a mondatok, melyeket a végzősök – főleg a fiúk – szoktak mondani a kérdésemre, hogy hogyan képzelik el az életüket 5 év múlva? Nagyon gyakran kaptam azt a választ, hogy vezető beosztásban szeretne dolgozni egy multinál.
Persze pontosan tudom, hogy egy fiatal gyakran néz mindent a pénz szemüvegén keresztül, s ezen a szemüvegen át ez a jövőkép látszik csábítónak. Ez a szemüveg nem engedi látni a stresszet, az önmagunk, a belső értékrendünk feladását, a gyerekeinktől távol töltött estéket, hétvégéket.
Megkerülhetetlen témaként került elő a számítógép illetve internet függőség, mint valami olyasmi, aminek kialakulásáról 30-40 éve elképzelésünk sem volt. Mára pedig komoly veszéllyé vált. A facebookon annak látszhatok, aki lenni szeretnék. Nem kell annak lennem, aki valójában vagyok! Hatalmas csapda ez!
A függőségek ezen új fajtái arra is következtetni engednek, hogy most még fogalmunk sincs, elképzelni sem tudjuk, milyen új függőségek alakulnak ki a következő évtizedekben.
A találmányok 90 %-a a XX. században keletkezett, de mára még inkább felgyorsult a világ fejlődése.
Hatalmas felelősséget ró ránk mindez szülőként is. Még inkább jelen kell lenni a gyerek életében, hisz amikor lóg a neten, testben ott van, de valójában fogalmunk sincs, merre jár, s éppen mit tesz, s mit tesznek vele?
Nagyon hasznos volt dr. Zacher Gábor előadása. Hasznos, és gyakran nagyon elgondolkoztató.
Remélem, az egyetemi hallgatóknak is, hisz elsősorban nekik szóltak az előadó mondatai.
Kövesd FB oldalamat is, hogy értesülj az újabb írásaimról.
Köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: