..tanít az élet. Tanít a helyzetekkel, amelyeket elém sodor, s én tanulok. Néha könnyen, néha nehezebben, mint a diákok is.
Fekszem az ágyban és tanít az élet. Fekszem, mert muszáj, mert beteg vagyok.
Tiltakozik mindenem, s 5 percenként felugranék, de ahogy kimegyek a konyháig, húz vissza az ágy.
Beteg vagyok, igen.
Nem súlyos a helyzet, de komolyan veendő.
Tanulom, hogy nem vagyok sebezhetetlen, sérthetetlen és nem vagyok mindenható, még a saját testem felett sem. nehéz lecke. Makacs fejem egész héten irányított, s bár testem többször tiltakozott, küldte a finom jeleket, végül felvette a kesztyűt, s kiharcolta, ami jár neki: néhány nap pihenés, ágynyugalom, ahogy az orvos tanácsolni szokta.
Ha már magamtól nem volt annyi eszem. Ha már magamtól nem értettem meg a testem üzeneteit.
Nem értettem, mert nem akartam. Igy testem kénytelen volt keményebben szólni hozzám.
Ismerős neked is a helyzet?
Na mindegy, szóval csak megértettem, s péntek este vízszintesbe tettem magam. Kelletlenül, bízva benne, hogy reggelre elmúlik az egész…de nem így lett. Jött a láz és jött az elesettség.
Dél van, süt a nap és én ágyban fekszem, – pedig sokkal fontosabb dolgom is lenne.
Ha már így van igyekszem kihozni a legtöbbet a helyzetből: a délelőttöt tanulással töltöm. A pár hete vásárolt PPT videokészítő anyaggal ismerkedem. Épp ideje….kellett már erre is időt szánni, ha már megvásároltam.
A délután pedig a német tanulásé lesz.
Jó alkalom ez sok minden másra is.
Elgondolkozom néhány dolgon. Mi lenne, ha magatehetetlen beteg lennék? A gondolat az ápolásom megoldhatatlansága miatt elborzaszt, így ismét ( sokadszor) megfogalmazom, hogy mindent meg kell tennem az egészségem megőrzéséért. Ezek a helyzetek mindig megerősítenek ebben!
Elgondolkozom persze a betegeskedésem lelki okain is, ha már így hozta a sors.
Mi lehet a háttérben?
Aztán megértem, hogy most is, mint annyiszor, ugyanaz a dolog van a dolgok mélyén, csak jól le kell ásni.
A félelem.
Holnapra hirdettem meg a VitalHaus – a Mörbischben nyíló rendelőm indulását. S igen, nem tagadom, van bennem félelem. Mi lesz, ha nem jönnek? Mi lesz, ha nem értem meg őket? Mi lesz, ha ….sorolhatnám. Életünket sokszor megkeseríti a jövőtől való félelem. A másik ilyen kutya, a múlton való rágódás. ( Erről már leszoktam rég, de sok évig játszottam ezt én is).
Amikor új szakasz indul az életünkben, természetes a félelem. Kérdés, mit kezdünk ezzel az állapottal: hagyjuk eluralkodni magunkon, vagy kezeljük? Néha persze fel sem ismeri az ember a dolgok mélyén a félelmet, vagy csak nem ismeri el az alattomos ott-bujkálását a lélek mélyén. Mert nehéz szembenézni vele. Felismerni is félünk? Lehet.
Minden esetre gyanús, hogy ez döntött le a lábamról…ugye aki beteg, az nem tud pácienseket fogadni. Annak még nem kell kilépni a komfortzónából és belemenni olyan helyzetekbe, amelyekben még nem magabiztos. A betegség jó menekülési út.
De hát nem lehetek gyáva, hisz csak az történik az életemben, amit én akartam, én választottam!
A felismerés máris megnyugvással tölt el. 🙂 Hisz én akartam ezt az egészet! Az én döntésem volt, s mint ilyet, bármikor megváltoztathatom. Van ráhatásom a saját életemre. Én vagyok a főnök! HUH, hát ez szuper, majdnem elfelejtettem!
Ahogy erre rájövök, sorban jutnak eszembe dolgok, melyek a félelem helyett a biztonságérzetemet növelik.
Van időm kiépíteni a pacientúrát, hisz van más bevételem is! Ott van nekem még a Testszerviz munkám is, és ott vannak a gyógygombák, a folyamatosan növekvő bevételekkel. Majdnem elfelejtettem ! 🙂
Újabb megkönnyebbülés, amikor végig gondolom, mi lehet a legrosszabb, ami történik?
Azok a közérzetjavító technikák, melyeket az évek során megtanultam, nem árthatnak senkinek. Tudatosan úgy válogattam össze a kompetenciáimat, s ennek megfelelően tanultam, hogy ártani ne tudjak. Nincs már többre időm, nem tudok elvégezni már egy új egyetemet, de megválogathattam a megtanulandó dolgokat, s ez egy komoly vezérelv volt! Nem ártani, semmiképp!
Ha meg végképp nem értem a pácienseket, majd tolmácsolnak telefonon a gyerekeim, hisz ők jól beszélnek németül.
Lassan megnyugszom a felismerések adta biztonságban.
Remélem, gyógyítóan hat rám !
Fogadjátok szeretettel ezt a kis videómat, hogy lássátok, nem telt tétlenül a nap a betegágyban sem 🙂
Kattints ide!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: