Tavasz indul :-)

Hogy is  lett egy  ilyen szuper nap ebből a vasárnapból? 

Már reggel szuperül indult – kiderült, megérkezett a faluba az első gólya. Hát kell ennél jobb bizonyítéka annak, hogy itt a tavasz? 

Nem is bírtam magammal, korán keltem, már reggel elkészítettem az ebédet és alig vártam, hogy személyesen is megleshessem a gólyát. 

Neki is indultam délelőtt bicóval, de persze a fészket üresen találtam. Na nem baj, ha már elővettem a kerékpárt, kerekezek kicsit. Úgyis kellenek új ágak a tojásfámhoz, mert amit két hete szedtem, már kicsit viseltes. 

Kikerekeztem a falu szélén a határba, a szőlők közé, hátha találok használható ágakat. A levegő igazi tavaszi feelinget árasztott, s lépten- nyomon virágokba botlottam. Nem győztem leugrani a kerékpárról,  hogy egy- egy fotó elkészülhessek. 

Végül fél egyig csavarogtam a környéken, kerekeztem össze-vissza. Ebédre viszont barátok érkeztek, így indulni kellett haza. Nem bántam, hisz velük is túrázni készültünk. 

Az egészséges székelykáposzta és a fagyasztóból előkerült répatorta után a szőlődomboknak vettük az irányt. Gyalogoltunk egy órát. Tele volt a szőlődomb nordikozóval – még  ismerőssel is találkoztam, vele gyalogoltam a szerdai nordic klubos túrán. Kedvesen intettünk egymásnak. Jó volt látni a szemében az örömet, az arcán a mosolyt, ahogy meglátott. 

Sajnos a barátoknak négykor indulni kellett haza. Én viszont nem tudtam a lakásban maradni, pedig ott várt a német könyv, meg egy cikket is készültem írni a nyers ételekről – de mindez elmaradt, mert újra csak kerékpárra pattantam, s lekerekeztem a kikötőbe.

Szerettem volna meglesni a naplementét. Nem bántam meg, nagyon szépek voltak a fények.

Sok hajó került vízre az elmúlt héten,  persze azért a dokkok nagy része még üres. Hoztam pár fotót Nektek.

Kisétáltam a stég végére. A sétahajók lustán nyújtózkodtak a kikötőben,  mintha csak téli álmukból ébredeznének.

Elképzeltem őket vidám kirándulókkal a fedélzetükön. Én is jó kalandokra készülök Lilivel, s a hajókkal. 

A víz maga volt a nyugalom. Csak néhány hattyút láttam úszni a távolban, pár vadlúd szállt a magasban, s egyszer csak megláttam a gólyát is, ahogy lábait kinyújtva, szárnyait kitárva elindul a falu fele, hogy megkeresse fészkét.

Közben a nap vészesen igyekezett bebújni a szemközti domb mögé, ideje volt hazaindulni.

Érdekes volt, hogy szemben a naplemente, hátam mögött a hatalmas telihold uralta az eget. Lehet, éjszaka még kilátogatok holdlesőbe is?  – na nem a Fertőpartra, csak ide ki, az udvarra.