Nálam járt a Fogtündér – vagyis inkább én jártam nála .

…avagy a költözés mellékhatásai…megkérdeztem orvosomat ( a gyógyszerészemet már nem kellett:-)

Te mikor néztél körül a szádban utoljára? Úgy alaposan, ahogyan a gyereknek szoktál régen, amikor még kicsi volt, s neked kellett észrevenni a lyukas fogát.

Hát én jó régen…mármint jó régen, alaposan – mert azért be-be nézegettem a számba, na de alaposságról szó sem volt. Amikor gyerek voltam, s rám került a takarításban a sor, drága anyukám  mindig azt mondta: alaposan takaríts, ne csak ott, ahol a papok táncolnak! Hát hol is táncolnak a papok? Gyanítom sehol. Szóval így voltam a fogvizsgálattal is. Benéztem a számba, de csak oda, “ahol a papok táncolnak”.

Ez a felületes vizsgálódás is annak volt köszönhető, hogy pont a kiköltözés napján – amikor első éjszakámat töltöttem az új lakásban – s lefeküdtem, elkezdett fájni a fogam. Fájt, fájt, egyre jobban, s nem tudtam más tenni, mint éjfélkor, amikor már nem bírtam tovább, felébresztettem az éppen nálam levő nővéremet, nincs-e nála valami fájdalomcsillapító. Szerencsére volt, megittam, s mert  nem szoktam gyógyszert szedni, elemi erővel terített le a Flector por. El is aludtam reggelig, amikor is körbenéztem a számban, s találtam egy letört fogat. Aha, megvan a bűnös….

Teltek a napok, az intézendők listájára felkerült a fogorvos, de miután a fájdalom nem jelentkezett, bizony egyre hátrább csúszott a listán a fogorvos felhívása.

Egy hete aztán beütött a mennykő. Esti fogmosáskor a fogkefe iszonyú fájdalmat váltott ki a számban. Meglepetésemre nem a letört fog mosásakor. Ekkor kezdtem alaposabb kutatásba, s amit találtam, az szemmel nem volt látható- na de az ujjammal hatalmas lyukat sikerült kitapintani. A bal alsó, hátsó fogam leghátulján, ahova szem nem láthat soha. Tudtam, nagy a baj…Másnap telefon, időpont az orvoshoz. 

A doktornő – amolyan régi vágású, igazi hivatástudattal bíró fogorvosfajta – még tett egy próbát, hogy megmentse a fogamat. Sajnos hiába. Így hát maradt a végleges megoldás a fájdalom kiiktatására – a foghúzás. 

Régi-régi emlékek sejlettek fel holmi szájsebészeti kalandokról….a gyomrom a tipikus görccsel reagált. 

Féltem. Nem tudtam, hogy egy (Fog)tündérrel van dolgom!

Nem részletezem. Két injekció, kellemes csevej, amíg várjuk a hatását. 

Végül a fog 3 darabban landolt a szemetesben. 

A két injekció dolgozott rendesen, állva el tudtam volna aludni, ha lehet. Nem lehetett, hosszú listám volt mára is a soproni intézni valóimra.

Megnyugodtam, hogy van még egy zacskó a táskámban abból a bizonyos Flector porból, mert várt még rám egy esti előadás. Végig kellett beszélnem egy órát. 

Vártam, hogy mikor múlik el az injekciók hatása, s jelenik meg a fog helyén a fájdalom. Egyszer csak rájöttem – valahol az előadás közben félúton – hogy ez a fájdalom már nem fog beköszönni. Lelkesen beszéltem a táplálkozásról és a helyes életmódról, elfeledkezve, hogy délután háromkor egy foggal kevesebb maradt a számban.

Nem hittem volna, hogy ki lehet húzni egy fogat úgy is, hogy ne fájjon utána a helye egyáltalán!

Hálásan köszönöm a doktornőnek, aki egy álruhás Fogtündérnek bizonyult! 

Privátban megadom a telefonszámát!