Lassan muszáj kibújni a csigaházból. Nem lehet tovább bujkálni, hisz nem ezért jöttem Ausztriába.
Ki kell mozdulni a lakásból s a komfortzónámból. Ki kell mozdulni a megszokott napirendből, s be kell kapcsolódni a 
falu körforgásába. Na persze ezek az eszem mondatai..a szívem közben össze-vissza kalapál, mihelyt eszembe jut, hogy ma estére kávézni hívtunk pár embert. Reggel még nyugodt vagyok, hol van még az este. Pánikra semmi ok, nagy dumás vagyok, a gyógygombákról is tudok mindent, majd lesz valahogy – gondolom, majd azonnal ráébredek, hogy nem beszélek németül. Szerencsére Péter, az üzlettársam itt lesz. A gondolat némiképp megnyugtat, de pontosan tudom, mennyire fog zavarni a korlát, amit a nyelvismeret hiánya okoz majd, mert ismerem magam. Az órák rohannak, én belefeledkezem a csütörtök esti előadásom összeállításába. ( Amit persze Sopronban tartok, természetesen magyarul.) Aztán ránézek az órára, s kiver a víz. Egy óra és érkeznek!
Gyorsan körbeszaladok a lakásban, idegen szemmel nézve körbe. Pár kint felejtett pulcsi landol a szekrényben, gyors edényelpakolás, s már kopog az első vendég. Fellélegzem, amikor az ajtóban Andi áll, aki 28 éve jött feleségnek Sopronból Mörbischbe. Örülök, hogy nem felejtette el a magyart. 🙂
Mintha ezer éve ismernénk egymást, úgy kezdünk beszélgetni. Megnyugtat, úgy költözött ide, hogy egyetlen szót sem beszélt németül. Megnyugtat…persze én csak pár pillanatra nyugszom meg, hisz kopognak. Claudia és Cornelia érkeznek, együtt. Előkapom legbűbájosabb mosolyomat, s segélykérően nézek körbe. Nagy nehezen kinyögöm a nevem bemutatkozáskor, s aztán elmenekülök a konyhába, kávékészítés ürüggyel. Átkozom magam, hogy olyan sokszor abbahagytam a német tanulást. Aztán újra kopognak, s az ajtóban Éva áll, fiával, Raphaellel. Hálás vagyok, hogy van itthon cocozhi is. Már nem is lepődöm meg, hogy Éváról kiderül, 18 éve jött férjhez Fertőrákosról Mörbischbe. Fia már nem beszél magyarul. Magyarra váltunk, s lelkesen mesélem neki az elmúlt hónapok életmódváltási projektjét. 20 kg-ot szeretne fogyni. Közben fogy a kávé, a zöld tea, s a beszélgetés lassan a gyógygombákra terelődik. Meg a rendelő terveiről mesélek, s Andi lelkesen fordítja. Cornelia azonnal jelzi, hogy fog időpontot kérni a craniosacralis masszázsra, Éva pedig elviszi a Testszervizes szórólapomat. Ja és persze viszik a kávét is . 7 óra, amikor szedelőzködnek, s én bízom abban, hogy holnap, ha kimerészkedem az utcára, ismerősként üdvözölnek majd – igazán azonban abban bízom, hogy mielőbb szóba tudok elegyedni velük! Fogalmam sincs, hol állhatok németből. Sok mindent értettem a beszélgetésből, de hogy megszólalni hogy fogok tudni, még nem tudom. Még elképzelni sem tudom.
Minden esetre megyek, s előveszem a nyelvkönyvemet, amelyet legutoljára félbehagytam, valamikor 2014 őszén. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: