Gyerekek, úgy izgultam, mint egy kisiskolás!

Hát ez is megvolt. Túlestem rajta, de bevallom, nagyon izgultam. Hogy miért?

Először mutatkoztam be mint életvezetési tanácsadó,  abban a közegben, ahol cégvezetőként, közgazdászként, egyetemi oktatóként ismertek sokan. 

Nagyon vegyes érzésekkel érkeztem meg egy BNI üzleti reggelire,táskámban egy nagy adag testszervizes névjeggyel…Nem tudtam, kik lesznek még ott rajtam kívül, de abban biztos voltam, hogy több embert ismerni fogok. Olyan embereket, akik engem még a régi életemből ismernek. Piszok ideges voltam, hisz ez volt az első olyan alkalom, amikor nyilvánosan, több ember előtt beszéltem – már az új szakterületemről. 

Gondolhatod, hogy volt ott régi partnercég tulajdonosa, volt ott régi tanítvány, de volt tanítványnak  édesapja is .  S örömömre volt sok fiatal vállalkozó is. 

Persze aki ismer, az tudja, hogy nem kell engem félteni, beszélni azt aztán tudok. Most azért nem volt sok időm, hisz mindössze egyetlen percet kapott minden jelen levő vállalkozó, hogy elmondja, mivel foglalkozik, s miben keres partnereket. Inkább az időkorlát volt a nehéz 🙂 , hisz egy perc nagyon-nagyon kevés. Azért megoldottam, gondolhatjátok. 

Túlestem a tűzkeresztségen, utána már oldódott a gyomromban a görcs, s jól esett az üzleti reggeli is. Sok új kapcsolatom is lett, s lassan a régi ismerőseim is tudomásul veszik, hogy ki lettem :-), miközben ugyanaz vagyok.

Jó kis nap volt ez a mai!