Új életem első csodái

3 hónapja kezdtem el egy életmód váltó programot ( melyben azóta már tanácsadó is lettem). Szeretnék itt, a magán blogomon beszámolni nektek mindarról, ami történt velem ebben a 3 hónapban. Őszintén, mert másképpen nincs értelme. Természetesen beszámoltam a bennem zajló folyamatokról a mentoromnak is, de  az a  technológia, amellyel életmódot váltottam, csak a testi folyamatokat követi nyomon. Óhatatlanul történnek azonban lelki változások is, hisz a test-a szellem és a lélek egyetlen egységet alkot. Ha nem lennének kölcsönhatásban, akkor például nem tudnának lelki folyamatok megbetegíteni bennünket, illetve a gondolkodásmódunkkal nem tudnánk hozzájárulni a saját gyógyulásunkhoz. 

A bennem lezajlott változások olyan erőteljesek voltak, hogy mindenképpen szeretném ezt megosztani veletek is.

Amikor Bence leköltözött, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy rendbe kell tennem a testemet, mert akkor már vészesen közeledtem  a 100 kg-hoz, s éreztem, ha most nem kapom el a folyamatot, nagyon rossz vége lesz.

Fogalmam sem volt persze, hogyan álljak neki. Irtóztam már a drasztikus fogyókúráktól, hisz az elmúlt években rendre több jött vissza, mint amennyi lement. Ezt a luxust pedig már nem engedhettem meg magamnak. Sok fotóm nincs abból az időből, mert utáltam látni, hogy mennyire meghíztam, de egyet-kettőt  találtam.

Vágytam arra, hogy valaki segítsen, de fogalmam sem volt, kihez forduljak. 

Dühös voltam magamra minden dupla vacsorázáskor, minden rossz alvással telt éjszakán elfogyasztott étel miatt, de nem tudtam megállni, hogy a bennem levő feszültséget ne az étellel próbáljam levezetni. Nem volt könnyű a folyamat, amelyben éltem. Fiam elengedése, akit 18 évig neveltem teljesen egyedül, az otthonunk eladása, ami már túl nagy lett nekem. Éjszakánként magamat sajnálgattam, s a bánatomat felvágottas szendvicsekbe fojtottam. 

S aztán bekövetkezett, amitől féltem. Ráálltam a mérlegre, s az 102 kg-ot mutatott. Elborzadtam, s ez adott annyi erőt, hogy kisöpörtem a szemét ételt a hűtőből, s nem tartottam otthon szinte semmi élelmiszert. Pár kiló ezzel a módszerrel le is ment, de az étel, az ízek utáni sóvárgás nagyon erős volt bennem. Közben lázasan kerestem a megoldást. Ekkor bukkantam rá egy életmód váltó programra, s egy 2 órás személyes beszélgetés meggyőzött arról, hogy ez lesz a megoldás. November 12.-én, azaz három hónapja kezdtem a programot. 

Anna, a mentorom kísért egy hónapig, utána, amikor már magam is tanácsadó lettem, s pillanatok alatt lettek ügyfeleim, volt annyi erőm, hogy haladjak az úton egyedül is. Drága ügyfeleim nem is sejtették, mennyi erőt adtak, adnak nekem! Hisz jó példát kell mutatni! 

Mára szenvedélyemmé vált, s egy kihívásnak tekintem, hogy vajon mennyire vagyok képes lefogyni? Célom a 40-es ruhaméret nyárra, a lányom esküvőjére.

Szeptemberben 48-as ruhákat vásároltam magamnak. Most már valahol a 44 és a 46 közt vagyok. Nem nézegetem a ruhapolcokat, mert pár hónapra nem akarok ruhákat venni. Majd nyáron, a végleges súlyom beállta után. Tudom, hogy a módszertan, amit megismertem, lehetővé teszi, hogy az új ( alacsony)  súlyomnál maradjak véglegesen 🙂 

Életem egyik leginkább feladatokkal teli időszaka van mögöttem.  Eladtam két ingatlant, vásároltam egyet, bérbe adtam kettőt és kibéreltem egyet. Rengeteg tennivaló, ügyintézés, kevés figyelem magamra. Ez jellemezte az elmúlt pár hónapomat. 

Nem tudtam a mozgásra figyelni ( hacsak a dobozolás és cipekedés nem számít mozgásnak) .

Volt egy utolsókarácsonyarégiotthonban…..teli kihívásokkal, amelyeket nem mindig sikerült abszolválnom.

Volt sok-sok stressz.

Volt össze – vissza itt- ott alvás. Forgolódás, hánykolódás…

Voltak félelmek…

Ma reggel 89,5 kg voltam. A derekamat nem tudtam megmérni, mert nem találtam meg a cm-t, ahogy az új otthonomban még nem találok meg egy csomó dolgot.

Amit nyertem: 

• Hitet magamban, hogy képes vagyok megfogni a súlynövekedést, hogy uralom a folyamatokat a testemmel kapcsolatban
• Sok-sok új ismeretet a szervezetem működéséről. Kész önismereti tréning volt. Hatalmas tapasztalás volt pl. múlt vasárnap, amikor a másfél órás várakozásra a Nyugati pályaudvar melletti Mc. Donalds-et tudtam csak választani, – hisz a vasárnapi zárva tartás miatt nem nagyon volt hova mennem a közelben, – hogy mennyire megzavarja egy Mc. Chicken szendvics a kitisztított emésztőrendszert. Nem érte meg! 
• Nagyot nőtt az önbizalmam! – úgy érzem, bármire képes vagyok
• Sokkal, de sokkal jobban alszom! Nyugodtabban, hosszabban és mélyebben.
• Testem sokkal erőteljesebb üzeneteket küld, melyeket sokkal könnyebben tudok értelmezni, érteni! Ez a legnagyobb nyereség az én szememben, nem pedig az elvesztett súly!
• Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint pl. tavaly nyáron. Sokkal fiatalabbnak és lendületesebbnek érzem magam!
• Sokkal élesebbek a megérzéseim, nagyon különleges dolgokat élek meg mostanában! Megérzek eseményeket, megteszek ösztönösen dolgokat, melyek később kapnak értelmet, s jó helyzetet teremtenek. 
• Más területen is többet törődöm magammal! Többször kiállok magamért.  ( Tudjátok, ebben nem voltam túl jó!) Gyakrabban mondok nemet, kevesebbszer veszek el időt magamtól, azért, hogy mások gondjával foglalkozzam.
• Sokkal jobban szeretem és elfogadom magam- ez is egy hatalmas nyereség! 
• Sokkal biztatóbbnak látom a jövőmet. Elkerülnek a félelmek, vagy ha bepróbálkoznak, sokkal jobban tudom kezelni őket. 
• Egészségjavulásról nem tudok beszámolni, hisz szerencsére ( s nem kis részben a rendszeresen fogyasztott gyógygombáknak köszönhetően) nem voltam és vagyok beteg -de a közérzet is nagyon fontos, s pontosan tudom, hogy az egészségmegőrzésem érdekében nekem is meg kell tennem mindent, nem hagyhatom az összes munkát és felelősséget a gombákra! 

Hosszan írtam és sokat. Őszintén.

Kérlek, segíts a jövőben is nekem azzal, hogy figyelsz rám, mert nekem így sokkal könnyebb. Cserében én megosztom – őszintén- Veled a tapasztalataimat, a gondolataimat, hátha a jövőben is tudsz ebből erőt meríteni. Nekem ez fontos, nagy érték minden pozitív visszajelzés, melyet küldesz nekem az írásaimmal kapcsolatban!