Első szabad hétvégém hónapok óta. Hatalmas tervek, kis izgalom, sok várakozás. A ráhangolódásra mindössze egyetlen percre volt szükségem.
Délelőtt egy nagytakarítás, bevásárlás az 50 méterre levő Sparban, ahol két néni összesúgott a hátam mögött, hogy én vagyok, aki a templom melletti házba költözött – Aha, válaszolta a másik, s rám mosolyogtak. Ebéd után aztán indult az igazi aktív pihenés. Természetesen előkerültek a túrabotok. Nagyon vártam már, hogy kicsit felderíthessem a környéket. Erzsi barátnőmet vártam, vele készültünk egy közös nordicozásra, de a verőfényes napsütés kicsalt – egyszerűen nem bírtam magammal, s nekiindultam. Írtam gyorsan egy sms-t nehogy elkerüljük egymást, s aztán hajrá – túracipőt fel, botokat beállítani, s indulás .
Elindultam Rust fele, hisz a rendes emberek ( akik nem szökdösnek át Fertőrákosnál) onnan érkeznek, ha Sopronból jönnek 🙂 – s hát Erzsi nagyon rendes ember. 🙂
Néhány érdekes házat fotózgattam, s közben vissza-visszaköszöntem az utcán szembe érkezőknek, akik a falusi emberek természetességével köszöntek rám.
Éppen elértem a falu szélét, amikor megpillantottam Erzsi autóját. Hamarosan már a szőlők közt gyalogoltunk, s bár a táj a tél nyomait viselte még magán, a Fertő pompázatos látványt nyújtott, s tudtam, sok-sok élmény vár még rám ezeken a dombokon. Elképzeltem a tájat tavasszal, nyáron, s az ősz színeiben pompázva. Elképzeltem a havas tájat is, de ezt a képet gyorsan elhessegettem. Szívesen várok erre a képre inkább egy évet .
Jó volt látni, hogy nem vagyunk egyedül a szőlők közt, hisz hol egy futó, hol egy kerékpározó jött szembe.
Egy kanyarban felbukkant egy pad, mint ha csak ránk várt volna. Gyönyörű kilátás nyílt a távolban Rust házaira, kicsit megpihentünk a padon. Egyszerűen csak örültünk ennek a napnak, az együtt töltött időnek, én külön örültem annak, hogy végre sikerült a két hete tervezgetett túra.
Kb. egy óra gyaloglás után visszaértünk a falu határába.
Még néhány fotó, s hazafele vettük az irányt, hisz finom fondü vacsora várt ránk otthon.
Számomra ez egy tökéletes nap volt. Boldoggá tett, hogy minden apró szépségét meg tudtam élni.
