Végre egy szabadnap!

…nincs dobozcipelés, nincs cuccolás, nincs takarítás, csak felhőtlen boldogság, pihenés, finom ebéd és az unokák, és gyerekeim mosolya! Imádtam ezt a napot! ( Csak Bence hiányzott!). Sok hete álmodoztam már egyetlen pihenőnapról, s ma engedélyeztem magamnak egyet 🙂 Szerencsére mindkét lányom ráért, s azonnal partnerek voltak abban, hogy töltsük ezt a napot együtt, nálam, az új otthonomban. 

Tehát bázis a mama – találkozás Mörbischen a templomnál. Léna a gyerekekkel Sopronból érkezett, Zsófi Neusiedl am See-ből. A mama – én –  félúton, finom ebéddel várta őket. 

Csak ültem, s –   ismét – néztem a gyerekeimet, az unokáimat. Néztem, ahogy mesélnek egymásnak a mindennapjaikról, a terveikről, Zsófi közelgő esküvőjéről. Lili pedig birtokba vette az összes érdekes tárgyat, amit csak talált: a kisszéket, ami az asztal volt, a porrongyokat, melyek ágyul szolgáltak, s boldogan játszott a magával hozott pónikkal. Ebéd után aztán , hideg ide vagy oda, elmentünk “kalandozni” a vízpartra, onnan pedig a közeli játszótérre. Léna Mórral otthon maradt, hisz Mór alvásideje volt, a babakocsi meg már nem fért be az autóba. 

Tanulság: kell a mamához is egy babakocsi! 

Pár fotó: 

A Fertő varázsaltosan szép volt, s bár kihalt volt a part, s a vízi színpad környéke,  a szél is hidegen fújt, mi azért kinéztük a helyet, ahova nyáron majd terítjük a törölközőnket. Nehéz volt ma hinni a nyárban, de mi azért elképzeltük az életet a forró napsütésben, s tudtuk, imádni fogjuk a strandot nyáron. 

Lili persze türelmetlenül várta, hogy érjünk már a játszótérre, mintha csak sejtette volna, hogy egy jó kis játszótér várja a mamaháztól alig pár 10 méterre. 

Nem is akart hazaindulni, kiélvezte a rohangálási lehetőség minden pillanatát. Mór közben otthon aludt,  nem is sejtve, hogy nyáron rá is vár egy édes kis babajátszótér a szomszédban.

Lili – önmagát adva – azonnal ismerkedni kezdett az egyetlen kislánnyal, aki szintén a játszótéren volt.  

-Ich bin Lili vagyok! – mondta nagy lelkesen.  Semmi szemérmesség, félelem nem volt benne, bátran szólalt meg egy nyelven, melyen  2 szót sem tud…..Tanulhatunk tőle!

A kislány persze csak mosolygott, de amikor haza indultunk, azért kaptunk egy integetést.

Boldog nap volt!

Holnap ismét jöhet egy tanulással töltött hétvége: a Testszerviz tanácsadás második két képzési napja. 

Indulok is aludni, hisz Mörbischből kell elérnem a 6 óra nyolc perces soproni IC-t… 🙁