Január krónikája

Egy különleges évkezdeten,  pár száz lépcsőfokon és pár ( 50-60?) dobozon túl az élet kicsit könyök- és térdizület fájós, de annál vidámabb! 

Óvatosan körbenézek az életemben és – bár még mindig látok felbontatlan dobozokat, még mindig folyamatosan keresek “azonnal kell” tárgyakat, még mindig belebotlom éjszaka a helyükre még nem került bútorokba, –  alapvetően rend van benne. 

Rend van az életemben, mert az történik, amit szerettem volna. Minden más részletkérdés. 

Szóval nagyjából túl a költözésen – egy kitakarított, de át még nem adott régi lakás, egy megvásárolt, de be nem lakott új, egy kibérelt harmadik – ez a mérleg.

Magamba nézek, vizsgálgatom az érzéseimet. Fáj-e a szívem? – kérdezitek sokan tőlem. 

Őszinte leszek, mert fontosak vagytok nekem, eszembe nem jutna hazudni. Nem, nem fáj. 

Szerettem a régi otthonomat, nagyon is. Minden egyes darabjáért én dolgoztam meg, minden tárgyat én választottam ki, s most, a költözéskor alaposan megselejteztem azokat – megtanulva ebből sok mindent. 

Fontos volt ez az élettér, ez volt 11 évig az otthonunk. Számomra ez volt az igazi otthon – de elmúlt az érzés.

Szeptemberben, amikor fiam kiköltözött Angliába, megváltozott a viszonyom ehhez az élettérhez. Nem volt már “otthon vagyok” érzésem. 

Menni akartam már én is, tovább lépni, hálával a szívemben mindazért a jóért, amit itt kaptunk, de teli kíváncsisággal teli izgalommal, hogy mit tartogat még az élet számomra?

…és újra kiléptem a komfortzónámból. 

Egy merész döntéssel – közel a hatvanhoz – kiköltöztem Ausztriába. 

Sokan bolondnak néztek, sokan nem értetek, sokan féltetek és sokan irigyeltek. Tudom, mert mondjátok.

A miértjeimet firtatjátok, s én észérveket nem nagyon tudok sorolni. Vagy amit tudok, azok messze nem fedik le az igazságot, csak látszat válaszok: nyelvtanulás, magasabb munkadíjak, jobb megélhetés.

Valójában egyetlen oka van annak, hogy kiköltöztem: iszonyú erővel érzem a lelkem legmélyén, hogy ezt kell tennem, s már egy ideje tudom, hogy nem érdemes nem hallgatni ezekre a megérzésekre.

Szóval pár napja már oda megyek haza. Döntésemet visszaigazolja, hogy azonnal ” otthon vagyok” érzésem lett ebben az új élettérben.

Hosszú időre tervezel? – kérdezitek sokan, s én nem tudok válaszolni.

Majd ráhagyatkozom a megérzéseimre. 🙂  Hallotok még felőlem! 

Ja igen, a költözés néhány tanulsága:

• Ne halmozz fel tárgyakat, melyeket reklámok hatására vettél meg! Ha megbántad, hogy megvetted, azonnal keress új gazdát nekik! 
• Ne háztartási gépeket vegyél, amelyek megkönnyítik az életedet, hanem inkább egészséges alapanyagokat!
• Ne a boltban tetszenek a dísztárgyak, hanem csukd be a szemed, képzeld el az otthonodban, s ha nem illik oda, haza se vidd!
• Ne spájzolj élelmiszereket! Se a kamrában, se a hűtőben. Felesleges, hisz minden sarkon ott a bolt. Ha kevesebb van otthon, kevesebbet eszel. Pont eleget. 
• Ne cseréld le a ruhatáradat, ha felszedtél pár kilót, inkább hidd el, hogy le tudod adni, s állj is neki!
• Néha nézz bele a rég használt bőröndökbe: kincseket fogsz találni. 
• Selejtezz folyamatosan. 
• Utazz, nyaralj, gyűjts élményeket, ne tárgyakat!

Szép napot Kedveseim!