A szeretet ereje – egy rendkívüli asszony története.

A minap Győrben jártam, s akadt 2 szabad órám. Régi tervem volt, hogy meglátogassam gyerekkori barátnőmet, Sacit, akivel bár telefonon és interneten tartjuk a kapcsolatot, személyes ölelésre csak nagyon ritkán adatik alkalom.  

Saci számomra maga a csoda.

25 éves kora óta él együtt egy ritka genetikai betegséggel. Élete soha nem volt átlagos. Gyakori kórházi kezelések tarkították, a kiszámíthatatlan rosszullétek kísérik az életét évtizedek óta, gyakran a lakáshoz és Győrhöz kötve őt, s így a családját is. 

Saciról tudnotok kell, hogy nála kiegyensúlyozottabb  nőt nem ismerek.  Saci nem panaszkodik és nem siránkozik. Ő maga az elfogadás. Úgy fogadja el az életet, ahogy az jön, áramlik, s hálával fogad mindent, ami megadatik neki. Bevallom nektek, életem sok szakaszában volt ő példa nekem, ahogy példa lehet a környezetében mindenkinek, aki nehézségekkel kell, hogy szembenézzen, s méltósággal szeretné ezt tenni.

Több, mint 30 éve él együtt betegségével. Közben – dacolva minden orvosi tanáccsal, saját felelősségére – szült egy ritka tehetséges gyereket, aki nem mellesleg ma külügyi vonalon magas rangot tölt be Magyarország képviseletében, az Egyesült Államokban. Eszter csodás dolgokat kapott ettől a beteg édesanyától: küzdőszellemet, erőt, elfogadást, célokat, magabiztosságot, határozottságot, lelkierőt, s sorolhatnám még sokáig. Lehet, hogy nem sok közös nyaralás jutott, nem telt drága játékokra, hisz Saci betegsége nem kis anyagi áldozatot is követel a családtól. Lehet, hogy sok kaland elmaradt az életükből. Nem síeltek együtt és nem úsztak együtt a tengerben, de ők hárman – hisz ott van a háttérben egy rendkívüli férj és apa is – végtelen szeretettel fordulnak egymás fele, tudva, hogy minden együtt töltött pillanat csodálatos érték. 

2 órát beszélgettünk Sacival, az idő elröppent. Közben mondataiból körvonalazódott egy újabb csoda. Saci kitartása, családszeretete a nyáron ismét csodát tett. Megmutatkozott a szeretet ereje, teljes valójában.

Történt sajnos egy újabb rosszullét, s mindez pár héttel Eszter esküvője előtt. Eszméletvesztés, mentő, az életjelek megszűnése. Újraélesztés, 3 hét kóma. S aztán a csoda. Saci szerdán magához tér, s szombaton az örömapával közösen,  mosolyogva kísérik az anyakönyvvezető elé  a lányukat .  A násznép pedig nem az ifjú párnak, hanem az örömszülőknek adja a vastapsot. 

Orvosi magyarázat nincs. Sem arra, mitől ment át Saci a túloldalra, sem arra, mi hozta vissza, s mi adott erőt az anyai feladathoz – az egyetlen gyermeke férjhez adásához.

Orvosi magyarázat nincs – hisz a szeretet ereje nem orvosi fogalom – de mi tudjuk, mekkora erő ez.

Saci ereje, élethez való hozzáállása legyen példa mindannyiunknak, akik néha elveszítjük az erőnket, a hitünket, az irányt, amit követnünk kell.

Boldog, békés és szeretetteljes ünnepet kívánok !