Döbbenet itatja át ezt a nyugodt vasárnapot. A döbbenet a szívembe, a lelkembe szombat délután költözött be, amikor értesültem a párizsi történésekről.
Most itt ülök az asztalomnál, békében, jólétben és biztonságban telik a vasárnapom. Hallgatom a kandalló tűzének a pattogását, olvasgatok. Olvasgatok, s nő bennem a döbbenet. Kikapcsolom a gépet, majd egy fél óra múlva vissza…olvasgatok, s tovább nő bennem a döbbenet.
Olvasom a FB kommenteket, a blogbejegyzéseket, s sír a lelkem. Mert sikerült nekik…sikerült az egyetlen dolog, amivel tovább gyengíthetnek bennünket, s ezzel tovább erősíthetik magukat.
Ismét sikerült megosztani bennünket.
Ítélkeznek felettünk, mert szolidaritásból sokan átszíneztük a FB képeinken. Ítélkeznek és minősítenek. Számon kérnek bennünket, mert mindezt nem tettük az előző terrorcselekményeknél…
Elkeseredem, kikapcsolom a gépet, majd fél óra múlva visszakapcsolom. Elkeseredem, mert egymás ellen fordulunk, ahelyett, hogy megértően , toleránsan és egymást tisztelve fordulnánk a másik fele.
Ítélkezünk, általánosítunk és hagyjuk az indulatainkat elszabadulni.
Tetszik, nem tetszik , a menekültek itt vannak Európában. Itt vannak, s mi toleranciát, megértést és tiszteletet várunk el tőlük. Tiszteletet, melyet egymásnak sem tudunk megadni. Hol vannak az alapvető emberi értékek?
Egymásra mutogatunk, dúlnak az indulatok, s mi ismét elveszünk a részletekben..nem véve észre a lényeget.
Csak a szeretetnek van esélye a gyűlölettel szemben. 
A gyászoló családokra gondolok, s mint anya, velük sírok.
Hagyom, hogy a szeretet és az együttérzés megszülessen a szívemben, mert egyetlen eszközöm ez. Hiszek abban, hogy van ennek értelme, s nem hiszek az ítélkezésben, a minősítésben, a számonkérésben, a gyűlölködésben.
A gyászoló családokra gondolok…együttérzéssel és szeretettel.
S a terroristákra gondolok…
Sajnálom őket, akiket hatalmukba kerítettek a gonosz erők. Becsapták őket, elhitetve, hogy létezik ügy, mely feljogosít a gyilkolásra. A megtévesztett gyerekekre gondolok, az öngyilkos merénylőkre, s fegyvert kezükben tartókra. Áldozatok ők is, s egyszer majd szembesülniük kell ezzel.
Sajnálom őket, a becsapottakat, s együtt érzek velük.
Mert eljön az igazság pillanata, s ez nem lesz könnyű számukra.
Szerencsére, a szeretet mindig ott van nekünk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: