Paszita

Ismered a szót? Tudod azt is, hogy mit jelent? Vagy hallottad már, de fogalmad sincs, mit takarhat?  Elég hülyén hangzik egyébként, ugye? Nem, ne aggódj, nem káromkodás és nem is televíziós  quizjáték.  Nem új autómárka és nem is a következő valóságsó fedőneve.

A paszita valami olyasmi, ami félek, ott ragadt a XX. században, pedig nagyon jó dolog volt.

Én még kaptam és vittem is paszitát. Most ismét erre készülök. Itt fő a hátam mögött a tűzhelyen a kacsahúsleves, a sütőben sül a kacsacomb, fő a cékla a salátának. Készül a paszita. Nem, nem ezt az ételt nevezik paszitának, csak  most ő lesz az.

Nem húzom tovább a kíváncsiságodat, elárulom, miről beszélek.

Amikor a kismama megszült, s hazamehetett a kórházból, akkor természetes volt, hogy a család, a barátok, szomszédok összefognak, s beosztják, melyik nap ki viszi az ebédet a frissen szült anyuka családjának. Ez volt a paszita. Nagyon szép szokás volt, s persze több okból  hasznos is. Egyrészt a kismama tápláló ételekhez jutott közvetlenül a szülés után,  ami segítette a tejelválasztást. Gondolhatod, hogy paszitába mindenki kitett magáért és nem krumplistésztát vitt a kismamának. A másik előnye az volt, hogy a tapasztalt anyukák pontosan tudták, mik azok az ételek, amelyeket megehet egy frissen szült, szoptatós anyuka, s csak ezeket főzték. Igy nem esett a kismama abba  a hibába, hogy olyasmit evett, amit a baba pocakja nem szeretett. 

Harmadrészt, s ez a legfontosabb, a frissen szült anyukának járt a pihenés. Abban az időben még komolyan vették a hat hetes kímélő életet. A család, a szomszédok segítettek, hogy az új anyuka, aki a baba miatt valószínűleg úgyis keveset tud aludni, minél többet pihenhessen. 

A paszitát komatálban vitték, délre, hogy frissen ehessen a kisanyuka, s persze annyit vittek, hogy a családnak is elég legyen. Nem voltak előfizetéses étkezdék, nem volt ( gyenge minőségű )  étel házhoz szállítás. Volt viszont összefogás, egymásra figyelés, egymás segítése.  

Rég volt…tán igaz sem volt? 

Ha már a szülésről beszélgetünk, elmesélem neked, hogy én  otthon születtem, a hitvesi ágyban, s a falu bábaasszonya segítette édesanyámat a vajúdásban és a szülésben. Abban az időben nagyon gyakori volt az otthon szülés. Gyakori és természetes.  A bábaasszonyt tisztelte az egész falu, s egyszerűen csak bábasszonynak nevezték. Csak így , egyszerűen, könnyen kimondhatóan. 

A mi kis falunk bábasszonyának nem született saját gyermeke, de az összes kisbaba az ő keze közé érkezett meg a faluban. Milyen szép feladatot adott neki az élet ! 

Csak azt nem értettem gyerek fejjel, hogy ha a gólya hozza a kisbabát, akkor mit is csinál a bábasszony?

Persze nem nagyon igyekezett senki válaszolni a kérdésemre. 🙂

Kép: google

Ha neked is vannak hasonló rég feledésbe merült emlékeid jó szokásokról, kérlek, kommentben oszd meg velünk! 

Ha szeretnél követni a blogomat, akkor kérlek, kedveld a Fb oldalamat, vagy iratkozz fel követőnek a blogomon. 

Ha tetszett a mesém a régi szép időkről, kérlek, oszd meg a bejegyzést, hogy mások is olvassák! Köszönöm!