Levél a Jézuskának

Kedves  Jézuska!

Emlékszel még a régi karácsonyainkra ?…Tudod, mi vagyunk azok, akik nem szoktak hosszú levelekkel bombázni. Nem, nem azért, mert nem volt fantáziánk.

Gyerekként azért nem, mert tudtuk, hogy vannak korlátaink. Valahogy tudtuk, hogy mi is az, amire van esélyünk. Ismertük a bennünket körbe vevő világot, s semmit nem tudtunk játékgyárak karácsonyi kínálatáról, áruházláncok akcióiról. Nem készültek bennünket célzó reklámok. 

Nehezebb években ősszel kaptunk egy új téli kabátot,  vagy egy csizmát, s bizony néha elhangzott a mondat drága édesanyánk szájából: a Jézuska küldi. Vagyis Te. Emlékszel, ugye? 

S arra emlékszel, hogy valahogy mégis – a legnehezebb években is – varázsoltál valamit a fa alá? 

Emlékszel a társasjátékra – Ki nevet a végén? – amelyet ügyes kezekkel faragtattál , vízfestékkel festettél, s mi végtelen örömmel játszottuk végig a szentestét, s aztán sok-sok másik estét is ? 

S a kézzel kötött pulcsikra emlékszel még? – évről évre varázsoltál egyet nekünk a fa alá, s egyszer mi azt kértük, hogy most kivételesen hozz boltit? Emlékszel? – S Te hoztál! Narancssárga volt, s a kézzel kötöttnek a nyomába nem ért, de mi mégis boldogok voltunk, hogy teljesítetted a kívánságunkat.

Karácsonyfát mindig hoztál, de az soha nem ért a padlótól a  mennyezetig. Kicsi szobánkban nem is fért volna el a földön, így Te ügyesen megoldottad, s feltetted az asztalra. A kicsi, kerek asztalra, amely most itt áll mellettem, magammal hordozom évek óta emlékként. Nem túl nagy asztal, nem fért alá sok ajándék. Így bizony gyakran előfordult, hogy édesanyánknak már nem volt alatta semmi. Soha nem értettük, őt miért hagyod ki a sorból. Ma már tudom, hogy ő volt a te hű szövetségesed, intézte helyetted a vásárlásokat, beosztva a kicsike pénzt – s magára nem gondolva soha. 

Csodás karácsonyok emlékei élnek a szívemben, köszönöm neked Jézuska! Köszönöm, hogy mindig szeretetbe ágyaztad a karácsonyokat, így nem hiányzott a díszes csomagolópapír, a drága ajándék. Volt kályha ( családi tűzhely meleg), volt ágyban reggeli, mesefilm nézés együtt, volt este sokáig fennmaradás, s közös játék. S csodás szentesti közös vacsorák voltak! 

A hó menetrend szerint megérkezett december elején, meleg hófehér takaróval borítva a falusi tájat. Vakító napsütésben a fehér takaró borította táj nyugalmat árasztóan giccses volt, de mi imádtuk. Meleg biztonságot adott nekünk, s remek hógolyó csaták emlékeit őrzöm . 

Csak ritkán kellett aggódnunk  a fehér karácsonyért.  

A téli szünet igazi téli élményekkel telt, melyeknek szinte mindig a hó volt a főszereplője. Néha beborított mindent, lehetetlenné téve a közlekedést. Ezeket a napokat különösen imádtuk, hisz édesapánk sem tudott beutazni a városba, így aznap nem ment dolgozni. Ilyenkor volt ideje elvinni szánkózni, vagy kártyázni  velünk a jó meleg szobában, miközben kint tombolt a tél.  

A karácsony fehér volt és varázslatosan szép. Szeretetteli, meghitt, alma és dió illatú. Ja és 3 szem narancs is jutott Tőled minden karácsonyra! Most már elárulhatnád, hogy csináltad? 

Ezek azok a dolgok, melyeket tőled kaptam, s melyeket magammal vittem én is a felnőtt karácsonyaimba.

Varázslatos karácsonyok emléke él a szívemben azokból az időkből is, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Az ünnepvárás izgalma átragadt gyerekről felnőttre, mert rég ismertük a kapás örömén túl az adás örömét is. 

Nem bombáztunk  hosszú listákkal akkor sem, de  be kell valljam, amikor már én voltam a segéded, s nem az édesanyám, mindig mennyezetig érő fa volt.  

A felhőtlen karácsonyok élményét azonban nem hozta vissza a nagy fa sem. Gyerekeim – mint elvált szülők gyerekei- sajnos gyakran töltötték két ( később három) család közt vándorolva a szentestét. Nekem meg gyakran maradt a várakozás – Mikor jönnek már? Mikor érkeznek meg végre az én mennyezetig érő fám alá? Sokszor érkeztek púpra lakva, s már csak annak örültek, hogy nálam nem kötelező enni a szentesti vacsorából. 

Bevallom, bárhogyan megváltozott is a karácsony, én akkor is imádom. Bevallhatom Neked azt is, hogy ha egyszer valahogy egyedül tölteném ezt az ünnepet,  nálam akkor is mennyezetig érő fa lenne. Csak úgy magam miatt. Nem baj, ugye? 

Az elmúlt évek karácsonyai elég különlegesre ( inkább szokatlanra)  sikerültek, bár tartok tőle, sok családban ez lett a divat újabban.

Nem bombáztunk hosszú listával Téged ezekben az években sem, de egy titkos vágyam évek óta van. Ezt a vágyamat most megírom itt és most Neked, hogy legyen időd tenni a teljesüléséért. Sok éve várom már, hogy teljesüljön. Kérlek, kérlek, legyen ez az év az, amikor megkapom Tőled a legszebb ajándékot, amit csak adhatsz!

Kedves Jézuska!

Ha teljesíted titkos vágyamat, ígérem, nem bombázlak hosszú listával a jövőben sem! 

Sok éve szövetségesek vagyunk már, s én régen kértem Tőled ajándékot. 

Kérlek, hozd el a karácsonyi asztal köré az összes gyerekemet, kérlek, mindegyik legyen itt személyesen. Kérlek, ne kelljen kitenni a laptopot az ünnepi asztalra, kérlek, ne skyp-on vegyen részt egyik idegen országba szakadt gyerekem sem a szentesti vacsorán! 

Kicsit félek, nem kérek-e túl nagy ajándékot? 

Mit gondolsz Jézuska? 

Fotók: Google 

Hálás vagyok, ha kedveled a blog FB oldalát is !

https://www.facebook.com/Nemvagyegyed%C3%BCl-1460166220937132/