Egy különleges ajándék…

Névnapom van. Sokáig nem szerettem a nevemet. Az év 364 napjában rossz érzésekkel gondoltam rá, a  maradék egy nap volt augusztus 18. Ilona nap.  Ez a nap más volt, mint a többi 364. Én voltam a középpontban, s hazudnék, ha azt mondanám, ez nem tetszett.

Aztán ahogy múltak az évek, lassan minden megváltozott. Én elfogadtam a nevemet, így a 364 nap is könnyebb lett.

Megszületett az első gyerekem, Léna, s miután nem volt névnapja a naptárban, hát úgy döntöttünk, legyen Léna nap is aug. 18.-án. Igy már ketten osztoztunk ezen a napon.

Újabb évek teltek el, s újabb kislánynak adtam életet. Zsófikám szeptember elején született, s ahogy ráeszmélt a világra, nagy közös ünnepeket szoktunk tartani augusztus végén. Mert hát milyen is a gyerek: nehezen érti meg,  miért kap a másik ajándékot, ő meg nem. Igy praktikusan összevontuk a három ünnepet: a mi névnapunkat és Zsófi szülinapját. 

Újabb évek teltek el, s az élet egy kisfiúval ajándékozott meg. Bence nap aug 23.-án van, igy a nyár végi ünnepen Bencével is osztozhatunk.

Augusztus 18. azóta ilyen szép nap, mióta megoszthatom azt a gyerekeimmel. Persze az ünneplés legtöbbször nem 18.-án van, de ez igazán mellékes :-),  bennünket ez egyáltalán nem zavar! 

Néha nagyon nehéz már összeterelni a felnőtt gyerekeimet. Valójában egyre nehezebb, de ez természetes, amikor felnőnek a gyerekek, s szétszélednek a világban. 

Az idei közös ünnepünkre szombaton fog sor kerülni. 

Különlegességét az élet ajándéka adja meg. 

Valami olyat kaptam az élettől, amire – tudom – sok évig, talán soha többé nem fog sor kerülni:  mindhárom felnőtt gyerekem itthon van, s egész nyáron szabadok! Itt vannak körülöttem, sok időt együtt töltünk. Finom ebédeket főzhetek nekik, megölelhetem őket bármikor, nézhetem, ahogy egymással beszélgetnek, ahogy segítenek egymásnak.

Zsófi és Bence együtt segítik  Lénát, aki hamarosan megszüli a kis Mórt.

Zsófi, aki most költözött haza Londonból, tanácsokkal látja el Bencét, aki most készül kiköltözni. 

Bence segít Lénának a gyerekszoba kifestésében, cserében Léna, aki a legnagyobb testvér, szinte anyai szeretettel figyel a testvéreire, meghallgatja őket, bizalmas barátjuk, meleg szeretete csak áramlik és áramlik, mi meg csak fürdőzünk benne.

És persze rengeteget játszanak újra együtt. Hatalmas társasjáték partik zajlanak, s éjszakába nyúló kártyapartik, mint régen. 

S én, az édesanyjuk nem tudom elég hálával megköszönni minden nap ezt a nyarat az Égieknek. Ezt a nyarat, ami különleges ajándék az életemben. S mert tudom, milyen ritka kincs, próbálom a legnagyobb hálában és szeretetben megélni minden pillanatát. 

Már érzem a változás szelét…már érzem az elmúlását ennek a nyárnak, s vele együtt az együttlétnek. Már megvan Bence költözésének a  dátuma, megvan Zsófiék munkahelye, a kezdés dátuma, s jövő héten meglesz Mór megszületésének a dátuma is. 

A szeptember végleg emlékké teszi ezt a különleges nyarat, de most még itt van mindenki, s szombaton ünnepeljük magunkat.:-) Ajándéktárgyak nélkül, meleg szeretetben – mert csak ez számít, s egyetlen tárgy nem ér fel azzal az ajándékkal, amit ezen a nyáron anyaként kaptam. 

S hogy mit hoz a szeptember? 

Egy újabb kisunokát, Mórt, aki a legjobbkor fog érkezni közénk. Léna kétszeres anya lesz, s mi duplanagyikká nemesülünk. 🙂

Zsófi és Tamás új életet kezd, annak minden varázslatos titokzatosságával. Boldogan figyelem majd őket, s külön örülök, hogy mindössze egyetlen óra autóútra fognak élni tőlem.

Bence pedig nagy kalandra vállalkozik: saját lábára áll, egy idegen országban, egy új szakmában, melyet két évig tanult, s most elkezd benne dolgozni. Élete meghatározó időszaka kezdődik, s tudom, maximálisan meg fogja állni a helyét, mert jól ismerem. Igazi küzdő típus, aki a saját céljaiért mindig tűzbe ment, s idegen, ráerőltetett célokért soha nem volt hajlandó erőlködni. Igazi egyéniség ő, aki megérdemli és meg is szerzi a sikereket! 

Drága Gyerekeim, Isten éltessen bennünket!