Egész héten 40 fok közeli hőmérséklet volt. Hisz tudjátok. Az éjszaka sem hozott enyhülést, álmatlanul forgolódtunk
( hiába) keresve valami hűvös pontot az ágyban. Nem volt azonban mit tenni, a család lakodalomra készült. Egy lakodalom időpontját több hónappal előre ki kell választani, nincs az az időjós, aki megbízhatóan nyilatkozhatna arról, milyen időjárásra lehet számítani. Nincs tehát más választás, tenni kell azt, ami a feladattal együtt jár. Sütni – főzni egész héten, hisz közel 70 embert kell majd vendégül látni a lányos háznál, méghozzá délután, a ceremónia előtt. Egész héten forróság, esélytelennek látszik, hogy komfortosabbra vált az időjárás. Ahogy közeledik a nap, egyre valóságosabb az, ami vár ránk. 37 fokos hőségben: a menyasszony órákat fog tölteni a több rétegű műszálas ruhában, kisminkelve, feltűzött kontyban, mosolyogva.
Fotózkodás – hideg víz, nedves törlőkendő, nedvszívó réteg a kocsi ülésére…majd a kikérő…70 ember ácsorog az udvaron, a vőfély térdig érő csizmában, posztómellényben fekete nadrágban ..a vőlegény stilszerűen fekete öltönyben… a hőmérséklet elviselhetetlen. Az étel az utolsó pillanatban kerülhet csak fel az asztalra….nagy része ott is marad, mert senki nem tud enni ebben a melegben. A sütemények olvadoznak..a konyhalányok ( mi) szintén. Átöltözés az utolsó pillanatban, a smink esélytelen…Az étel vissza a kölcsönhűtőkbe.
Irány a házasságkötő terem, majd a templom…
Kilépve a házasságkötő teremből, már baljós felhők lepik el az ég alját…de mindenki reménykedik, hogy belefér még 1 óra – az étteremben már mindegy, ha esik…Mindegy az időjárás, a légkondicionálás valahogy közömbössé tesz bennünket a hőmérséklettel kapcsolatban.
S aztán a tiszteletes beszéde alatt, a fogadalom kellős közepén leszakad az ég…a fákat viharos szél tépi, az eső szakad, az ég dörög. Senkinél egy esernyő, kocsik már az étteremnél sorakoznak.
Csokordobás esőben – csoportkép esőben…
Valahonnan előkerül egy esernyő, egy-két kocsi, valahogy eljutunk a 100 méterre levő étteremig.
A hőmérséklet elviselhető szintre vált….egyenlőre csak az utcán.
Az egész nap tökéletes lenyomata magának az életnek..kapunk hideget – meleget, jönnek szembe váratlan helyzetek, megoldatlan feladatok, vannak felemelő pillanatok, megismételhetetlen helyzetek. Boldogság, reménytelenség, kétségbeesés, öröm és végtelen hit, hogy minden úgy jó, ahogy van.
Ez a nap maga az élet – kicsiben. Mindenki maga döntheti el, hogy mit visz magával ebből a napból.
A pesszimista azt mondja: kiszúrás ez a forróság, meg fog romlani az összes étel, biztos mindenki pocsékul fogja érezni magéát a meleg miatt, a menyasszony elájul a melegben, az égzengés a fogadalomtétel alatt rossz előjel. Az eső egész biztos nem bírja ki, amíg visszaérünk az éterembe, s tuti, hogy bőrig fogunk ázni. Naná, hogy csak velünk történik ilyen. Miért mindig mi…. hallom az örök kárálókat.
Nem muszáj azonban így gondolkozni!
Mert bár nehéz volt az ételeket frissen tartani, de a sok dícséret miatt, hogy milyen finom minden, megérte.
Igaz, hogy a menyasszonynak nagyon melege volt, de kárpótolta az a boldogság, ami belengte az egész napot.
Igaz, hogy esett az eső – szakadt – de lehűlt a levegő végre, s valahogy mindenki visszajutott az étterembe, végül senki nem ázott bőrig.
Igaz, hogy vihar volt, de legalább nem volt sok órás áramszünet, mint sok más településen.
Másnap, amikor arról beszélgettünk, mi lett volna, ha nincs áram, a társaság optimistábbik fele azonnal rávágta – gyertyafényben vacsoráztunk volna, utána pedig énekelünk. Meggyőződésem, hogy nagyon jó lakodalom lett volna akkor is. Mert akartuk, hogy jól sikerüljön, s mert minden problémát megoldandó feladatként kezeltünk.
Mert megoldás mindig van, mint ahogy az életben is, csak hozzáállás és gondolkodásmód kérdése.
Egész éjszaka figyeltem a keresztlányomat – az ő esküvőjén történt mindez. Viki zavartalan boldogsága tökéletes példája volt annak, hogy mindenen felül lehet kerekedni. Tomi és Viki olyan arcukat mutatták, amelyet én nem is ismertem. Felszabadultak voltak, sugárzóan boldogok- ragyogott a boldogság róluk- s nem hagyták, hogy bármi megzavarja életük legszebb napját. Fergeteges hangulatot teremtettek, végig a helyzet magaslatán álltak, s nem vesztek bele a zavaró részletekbe. Arra fókuszáltak, ami őket örömmel töltötte el!
Emlékezetes – s tanulságos lakodalom volt 🙂 Köszönöm Viki és Tomi, hogy példát mutattatok nekünk abból, hogyan kell hozzáállni az élethez! Soha ne változzon meg ez a hozzáállásotok! Mert eső mindig lesz..s égzengés is…meleg is..nehézségek és váratlan helyzetek is, de megoldás mindig van, s együtt meg is fogjátok mindig találni azt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: