Az élet nagyon egyszerű ( lenne), ha…nem hazudnánk naponta több százszor ..

..ha mindenki azt mondaná, amit gondol, s aztán azt tenné, amit mondott. 

Mit gondoltok?

Egy csomószor tapasztalom ennek az ellenkezőjét. Udvariasan mosolygunk, mondunk valamit, miközben egész mást gondolunk….

Érdeklődést mutatunk ott, ahol nincs ..

Figyelmet színlelünk akkor, amikor nem figyelünk oda…

Ígérünk valamit, amit a következő pillanatban elfeledünk…

Elhiszünk valamit, majd másnap elhisszük a dolog ellenkezőjét. 

Beszélünk, amikor hallgatni kellene, s nem mozdulunk, amikor cselekedni kellene.

Bujkálunk az elől, akinek hazudtunk. A szavainkkal, a viselkedésünkkel, az ígéreteinkkel. A pillantásunkkal , az ölelésünkkel. Álságosan. Belső meggyőződés nélkül, felszínesen. ..aztán már megszokásból.

Mi lesz ennek a vége? 

Nem lenne sokkal egyszerűbb azt mondani:

Köszönöm, pillanatnyilag más dolgok foglalkoztatnak.

Köszönöm, most nem fontos ez nekem.

Köszönöm, beszéljünk pár hét múlva.

Köszönöm, más megoldásban gondolkodom.

Köszönöm, elkötelezettje vagyok egy másik megoldásnak.

Köszönöm, megnéztem, de nem tudok hinni ebben.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Köszönöm, mást szeretnék…

Köszönöm,  mást szeretek…

Nem hülyítelek, nem kábítalak, nem csaplak be. Mert tisztellek, mint embert. Mert többre tartom magam annál, mintsem lódítsak bárkinek.

Valahogy a hazugság súlya lecsökkent, nem gondoljátok? Súlyos szó: hazudsz…..ki sem merjük mondani, pedig az 

” egymással folytatott kommunikáció hitelessége” forog kockán. 

Na de hol kezdődik a hazugság?

Minden hazugság bűn? A füllentés ártatlan, vagy az is bűn? Hol a határ a hazugság és a füllentés közt? 

Én azt gondolom, nincs különbség. Mindegyik ártalmas, nincs ártatlan füllentés! 

Naponta több száz hazugság hagyja el a szánkat. Gyakran magunknak is hazudunk. Megbánt a párunk, s azt mondjuk, nem baj…miközben a lelkünk sír. 

A baj csak az, hogy a hazugságok ( a kimondottak s az elszenvedettek is) mérgezik a lelkünket. 

Beteg lélekkel pedig nem olyan szép az élet 🙁 

Nem tudjuk kivédeni a nekünk címzett hazugságokat,  de arra, hogy napjában hány hazugság hagyja el a szánkat csak van ráhatásunk, nem? 

Milyen lenne az a világ, ahol egyetlen napig mindenki igazat mondana? Eljátszom a gondolattal…

Nem akarsz hazudni? – Néha elég egyszerűen csak csendben maradni!