nemvagyegyedül

Újra egymásra találtunk..

Már egy ideje sokat gondoltam rá. Éreztem a hiányát, de féltem is az újrakezdéstől. Hiányzott és riasztott egyszerre.  Tudtam azonban, hogy nincs mire várni, hisz mi már egy életre összetartozunk… Én és a túrázás. Igaz, nagyon elhanyagoltam az elmúlt hónapokban, féltem is, hogy meg fogja bosszulni, ezért már egy ideje halogattam, hogy ezt a leejtett… Tovább »

Egy nap – mely olyan volt, mint maga az élet

Egész héten 40 fok közeli hőmérséklet volt. Hisz tudjátok. Az éjszaka sem hozott enyhülést, álmatlanul forgolódtunk ( hiába) keresve valami hűvös pontot az ágyban. Nem volt azonban mit tenni, a család lakodalomra készült. Egy lakodalom időpontját több hónappal előre ki kell választani, nincs az az időjós, aki megbízhatóan nyilatkozhatna arról, milyen időjárásra lehet számítani. Nincs… Tovább »

Amikor tudod, pár hét, s semmi nem marad a régi…

Nem szeretjük a változásokat, mert megriaszt a bizonytalanság, az ismeretlen, a járt út ismerős köveit felváltják a  járatlan hepe-hupái, kanyarjai, melyek mögött nem tudjuk, mi vár ránk.   Az élet mégsem kímél bennünket. Rendre új helyzeteket sodor elénk, döntési helyzeteket, melyek sok esélyesek, de nekünk a legjobb döntést kellene meghoznunk. Megyünk az úton, melyből maximum 20 métert… Tovább »

Kiszúrja a szemed!

….na nem valóságosan, csak képletesen. A hét a hála érzése körül forog, maradjon ez most már így. Legyen ez a vezérgondolat, én nem bánom. Milyen sok dolog  van, amit triviálisként kezelünk!  Természetes, hogy lakunk, hogy étel jut az asztalunkra, hogy kinyitjuk a vízcsapot és abból iható víz folyik. Természetes, hogy visz a lábunk, amin  cipő… Tovább »

Csók, Anyu!

Érdekes volt a tegnapi napom. Miután a reggel a hála körüli elmélkedéssel indult, s én persze “kiosztottam a házi feladatot” – a hála valahogy ott maradt az egész nap során velem is. Észre sem vettem, s  valahogy más szemmel kezdtem nézni dolgokat, történéseket, embereket.  Teltek az órák, tettem a dolgom, szedegettem fel a szálakat, amik… Tovább »

Csak ülök és mesélek..Itt vagy?

Épp engem olvasok? IMÁDLAK!  Ülök a teraszon (itthoni) kedvenc 3 in 1  ganodermás kávémmal, hallgatom a madaraimat –  egy hangyányit sajnálgatom magam, mert a tenger morajlását szeretném inkább hallani –  s Rád gondolok . Rád, aki lelkesen olvastad a nevadai élménybeszámolóimat, s biztattál, hogy folytassam. Nagyon hálás vagyok ezért Neked!  Most azon gondolkozom,, hogy mi… Tovább »

Az élet nagyon egyszerű ( lenne), ha…nem hazudnánk naponta több százszor ..

..ha mindenki azt mondaná, amit gondol, s aztán azt tenné, amit mondott.  Mit gondoltok? Egy csomószor tapasztalom ennek az ellenkezőjét. Udvariasan mosolygunk, mondunk valamit, miközben egész mást gondolunk…. Érdeklődést mutatunk ott, ahol nincs .. Figyelmet színlelünk akkor, amikor nem figyelünk oda… Ígérünk valamit, amit a következő pillanatban elfeledünk… Elhiszünk valamit, majd másnap elhisszük a dolog… Tovább »

Amikor fiatal voltam…

Sok 100 ezer órával ezelőtt, egy másik galaxis másik időzónájában….egyetemista koromban… Azt hittem, mindent tudok, s hogy mások meg semmit..Azt hittem, mindenre képes vagyok, mások meg nem…Azt hittem nincsen lehetetlen, csak másoknak.  S aztán betört az életembe az ÉLET…Elkezdett tanítani és én elkezdtem tanulni. Keserves volt, mert ellenálltam. Azt hittem, mindent tudok, s hogy mások… Tovább »

Amit a bőröndben hazahoztam – s amit a szívemben.

10 hét távol a családtól, egy másik kontinensen, ahol 9 óra az időeltolódás. Ez akkor, amikor kiutaztam, sokadrangú szempont volt. Menni akartam, mert húzott a kalandvágy, a kíváncsiság, húzott a másik kontinensben rejlő DXN üzleti lehetőség. Hat hétre indultam, végül 10 lett belőle, de ahogy ez lenni szokott, amikor mozgalmas az életünk, nagyon gyorsan peregtek a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!