Hát vége…vagy csak most kezdődik?
Ülök az autóban…karom féltőn ölel egy kislányt, akit most ott kell hagynom. A karom ölel, a szívem fáj. Megszerettem, fénysebességgel – Ő egy igazi egyéniség – s most el kell mennem. Féltem a hiányomtól. Hogy fogja megérteni, hogy hova tűntem? – de aztán már nem félek, mert tudom, a kicsi szívében tudja, a távolság nem akadálya a szeretetnek. Ülök… Tovább »