Velem tavaly történt meg, ami nap mint nap megtörténik anyák tömegével: rádöbbentem, hogy befejeződött életem legnagyobb kalandja. Felneveltem az összes gyerekemet, már a legkisebb is megáll a lábán. Szörnyű a felismerés, szívszorító, hisz eddigi életem legnagyobb részét a gyerekek körüli feladatok tették ki. S most már nem maradt más, el kell őket engedni. A legkisebbet is.
Először szinte belebetegedtem a felismerésbe. A munkámat soha nem szerettem, a tanult szakmám nagy tévedésnek bizonyult, de amikor a napi teendőkben sodródik az ember a kötelességek végeláthatatlan tengerében, akkor nem nagyon gondolkozik ilyesmin.
Aztán egyszer csak vége a motivációnak, s már nincs meg a lendület, ami visz tovább az egyik napról a másikra. Már nem tudok harcolni, küzdeni, mert amiért eddig dolgoztam, az már nem hajt tovább. Mi legyen akkor? Hogyan tovább?
Tétova téblábolássá válnak a napok, új célokat kell keresni, jönnek a felismerések. Hosszú hetek befele fordulása, hosszú kilométerek egyedül. Látnom kell az új célokat, meg kell látnom, miért kell dolgoznom ezután. Számomra nem volt könnyű megtalálni, s elfogadni az új célt.
Végül egy 100 km-es gyalogtúra , illetve a rákészülés hetei segítettek abban, hogy elfogadjam: magamért kell felkelnem minden nap, s magamért – a saját jól-létemért kell dolgoznom.
A 100 km-es túrára való rákészülés heteiben indult ez a blog, ennek lassan egy éve.
Azóta tudom már,hogy van élet a gyereknevelésen túl is.
Találtam új célokat, tanultam,s tanulok, hogy minél több embernek segítsek megélni a mindennapok szépségét.
S keresem a kalandokat, belevágok olyan dolgokba, amelyekre a gyerekek mellett nem volt lehetőségem.
Így kerültem ki összesen 10 hétre Amerikába.
Néha, amikor felébredek, még most is azt hiszem, álmodom…
Blogom második fele a nevadai élményeimet mutatja be.
Több írásom pusztán azért született meg, hogy segítsen Neked is felismerni az élet apró szépségeit.
Nemrég pedig megnyitottam egy úk rovatot. Ezek az írások már nem rólam szólnak. Ezek első íráspróbálkozásaim. Kis morzsák a galamboknak.
Fogadjatok szeretettel.