…mert tündéri kis- és nagykutyák fotóival érkeztem ( a cicás posztokig talán azért nem jutok el).
Ma véletlenül egy kutya ügyességi verseny helyszínére tévedtünk. Hazafele tartva egy sátorsorra lettünk figyelmesek , hát megálltunk megnézni, mi készülődik a parkban.
Közelebb érve aztán láttunk, hogy itt bizony kutyatulajdonosok gyülekeznek.
Amerikában nagy kultusza van a kutyatartásnak, nagy becsben tartják a kutyákat, ezt többször megtapasztaltam már itt Carson Cityben is. Elég, ha kutyasétáltatás közben találkozol valakivel, akinek hasonló kutyája van, már indul a beszélgetés, örvendezés, a kutyusok keves körülrajongása.
Már a repülőúton is szemet szúrt, milyen sok kutya utazik velünk együtt a gépen. Na nem az utastérben, hanem hatalmas, kényelmes , tágas kutyaszállító ketrecben a poggyásztérben. Egyik felszállás előtt készítettem ezeket a fotókat, ha jól emlékszem, Chicagoban.
Na de térjünk vissza a mai programhoz, a kutya ügyességi versenyhez. Merthogy kutya ügyességi versenyre készültek.
Ha ismerném a kutyafajtákat, akkor szakszerű ismertetőt írnék a kutyusokról, de miután én csak a törpe snautzert ismerem fel csukott szemmel is ( 11 évig lehettem gazdija Roninak, az imádott szeretetbomba kutyusunknak, aki egy törpe snautzer volt) , így maradnak a fotók. Max annyit tudok mondani, hogy anyos kutyákkal találkoztunk.
Ez a picike még biztosan nem versenyez, csak tanulmányi kiránduláson van.
Gondolom holnap lesz a verseny, a résztvevők hatalmas lakókocsikkal érkeztek, a pályát pedig éppen akkor építették, amikor arra jártunk. ( itt péntek este volt, Ti otthon már az igazak álmát aludtátok.)
Még néhány versenyző fotója álljon itt, had tegyenek szert egy kis európai népszerűségre a kis drágák, ha már ebben a nyárias melegben versenyre fogták őket.
