Többen írtatok, hogy várjátok az újabb élménybeszámolómat. Most egy kosárnyi apróságot szedtem csokorba Nektek.
Legyen az első a tápióka puding. Ha Amerikában jársz, ne menj úgy haza, hogy nem kóstoltad meg. Bevallom gőzöm nem volt, mi az a tápióka, növény vagy valami … (ebbe bele sem gondolok inkább).
Utánanéztem hát a neten. Nem volt túl sok infó, de arra elég volt, hogy megtudjam, a tápióka egy növény, s a pudingot a gyökeréből készítik.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, csúcsszuperistenifinom. Kicsit hasonlít a tejberízsre. Na jó, kis jóindulattal. Apró, selymesen puha golyók vannak a sűrű, krémes masszában, az íze pedig fenséges.
A kosárban a következő a juharszirup.
A juharsziruppal pár hete már közelebbi kapcsolatba kerültem , de a kapcsolatunk akkor plátói maradt, mert meglátva az árát egy soproni bio boltban, – 5.900 Ft volt egy 2,5 dl-es üveg – érzékeny búcsút vettünk egymástól. Én mentem, ő maradt.
Itt a juharszirup a mindennapjaim része, selymes íze édesíti minden reggelimet.
Ma megkóstoltam a híres amerikai sajttortát is. Hát mit mondjak? Amikor elfogyott, örültem, hogy csak egy szeletnyi volt, mert ha nagyobb lett volna, egészen biztosan felfalom az egészet…és hát ugyebár a kalóriák…
Még egy igazi amerikai sikertörténet a san franciscoi savanyú kenyérről.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pék San Franciscoban. Egy nap ez a pék elrontotta a kovászt, s a kenyere bizony savanyúra sikerült. Gondolt egy merészet, s kitette a polcra a savanyú kenyeret. S láss csodát….a kenyér mind egy szálig elfogyott.
A kenyeret azóta is sütik, a recept szabadalmi oltalom alatt van, s a pék azóta milliárdos.
Mert ez itt Amerika 🙂
Ma én is ettem a híres san franciscoi savanyú kenyérből. Csak úgy üresen, magában, élvezve a kenyér enyhén savanykés ízét, a ropogós hájat, s a csodás puhaságát.
Apropó, milliárdos. A minap én is találkoztam eggyel, vendégségbe jött hozzánk. Fürkésztem, – persze csak a jóízlés határain belül – próbáltam felfedezni a mérhetetlen gazdagság félreérthetetlen jeleit, de bevallom, csak egy nagyon kedves, közvetlen, szerény embert láttam, akiről később megtudtam, hogy nagyon sokat dolgozik önkéntesként, beteg gyerekek ápolásával tölti gyakran az idejét. Nagyon szimpatikus, kedves mosolyú hölgy volt. Esze ágában sem volt kérkedni a gazdagságával.
Hallottam persze (rém)történetet milliárdos nőről, akinek 60 évesen béranyával kihordatott ikergyerekeit két nevelőnő nevelte, egymást váltva, 12-12 órában. Milliárdos hősünk pedig egész nap a TV shoppot nézte, s félóránként vásárolt valamit, amit aztán bontatlanul továbbadott.
Mert nem vagyunk egyformák….s a milliárdok sem változtatnak ezen.
Otthon lassan megvirrad, én meg lassan nyugovóra térek.
Még pár fotót bemásolok ide, csak úgy a hangulat kedvéért, legyen ez is a mai kosárban:
Kommentek