Tegnap Carson City óvárosi részében sétálgatva egyszer csak estélyi ruhás fiatalokra lettem figyelmes. Először csak egy fiatal párt láttam, kb 100-150 méterről, mindketten nagyon elegánsak voltak. Első ötletem az volt, hogy őrült menyasszony, piros ruhában megy férjhez. Aztán közelebb értek, s látszott, túl fiatalok ahhoz, hogy házasságra készüljenek. Pedig a fotózkodás is gyanússá tette a helyzetet.
Aztán észrevettünk más estélyi ruhás fiatalokat is. Szinte mindenki párban érkezett. Voltak azért kivételek. ( Kicsit össze is szorult a szívem, átéreztem, mennyire rossz érzés lehet így sétálgatni, s irigykedve nézni a többieket.
Sorban érkeztek a csinosabbnál csinosabb párok. A lányok különleges nagyestélyikben, a fiúk a lányok ruhaszínével egyező színű nyakkendőben.
Minden párral jött egy fotós, aki a legkülönbözőbb pózokban fotózta a fiatalokat.
S ekkor megláttam.
Megláttam a lányok csuklóján a virágcsokrot, ami ismerős volt már. Tudtam, hogy iskolai bálra készülnek. eszembe jutott, hány filmben láttam a lányokat, azon tanakodni, ki kivel megy az iskola bálba. Ki az, akit egy fiú sem választott. Láttam a jelenetet, ahogy a fiú becsenget a lányos házhoz, kezében szorongatva a csuklóra rögzíthető virágot.
20 perc sem telt el, s tele volt a park a csinos párokkal. A lányok izgatottan nevetgéltek, sugdostak, a fotósok szorgalmasan kattogtattak. A ruhák suhantak, bár csak kevés lány volt, aki igazán tudta viselni a nagyestélyit. Különösen feltűnő volt egy kinai kislány, aki szó szerint együtt élt a ruhával, amely természetes módon simult hozzá és suhant vele együtt. Feltűnő jelenség volt.
Ő az, a kép bal oldalán.
Tovább sétáltunk, de szívem szerint visszalopakodtam volna pár óra múlva, hogy a bál forgatagában viszont láthassam a gyerekeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: