…s nem tudok erre röviden válaszolni. Nyilván kevés idő ez ahhoz, hogy ne csak az első benyomások alakítsák a véleményemet, de azt máris mondhatom, megértem, hogy sokan akarnak ide vándorolni.
Ha sikerül megkapaszkodni, akkor már nyert ügyed van. persze nem könnyű “bejutni” az országba. Egyik útja, hogy ha valakivel összeházasodsz. Persze neki legalább 4 éve állampolgárnak kell már lennie…tehát ez sem egykönnyen járható út.
Azt, hogy milyen értékes tagja vagy a társadalomnak, kreditpontokkal mérik. Ha nincs kreditpontod, nem vagy itt senki. A kreditpont alapfeltétele a hitelkártya birtoklása, de persze ehhez hitelképesnek kell lenni. Bevándorlóként ezt is csak több év alatt lehet felépíteni. Elindulhatsz pl. úgy, hogy befizetsz a bankba 500 dollárt, erre kapsz 500 dollárnyi hitelt. Ezt vissza kell fizetni, ha ez rendben ment, akkor a következő évtől léphetsz az 1000 dolláros hitelre. Ezzel növelve a kreditjeid számát.
Neuralgikus pont az egészségbiztosítás. Iszonyat ára van a gyógykezelésnek, de már a mentővel való szállítást is millió forintokban mérik. ( 9000 dollár egy 50 km-re történő szállítás, ami testvérek közt is bőven meghaladja a 2 millió Ft-ot!!)
A betegbiztosítók is és a kórházak, orvosi rendelők is magánkézben vannak.
A betegbiztosítás hasonló, mint otthon a CASCO. Önrésszel kötheted, vagy nagyon drágán önrész nélkül.
Ezt a rendszert változtatta meg gyökeresen Obama, a kötelezővé tett betegbiztosítással, mely önrész nélküli, megfizethető s aki nem fizeti, annak adóbevallás után a jövedelme 1 %-át kivetik kötelező díjként. Ez a rendszer alaposan átalakitotta a régi rendszert, volt aki jobban járt, volt aki rosszabbul, mert a magán betegbiztosítók is lényegesen megemelték az árat a rendszer átalakítása után ( ők addig nem jövedelemarányosan szedték a díjat, hanem szolgáltatási csomag választás szerint).
Még teszek ide pár fotót, a bevásárláskor készítettem, hogy legyen fogalmatok a mérhetetlen árubőségről. Ez az üzlet Renoban van.
Mindenki bankkártyával fizet mindent. Már a chicagoi reptéren tapasztaltam, hogy a 6 dolláros vacsorámat is bankkártáyval akarta fizettetni az úr. Elképedt, amikor odaadtam neki a hat dollárt ( mondhatni, nem volt boldog tőle). Nyilván a bankköltségek meg sem közelítik az otthonit.
