Az élet már csak ilyen. Állandóan változik, titokzatos, s néha hatalmas meglepetéseket tartogat számunkra. Nem kell mást tennünk, csak megélni a lehetőségeket, s persze a félelmet leküzdve vállalni a kihívásokat.
Mindez frázis, amit sokszor hallottunk már, olvastuk, láttuk leírva, s bizonyára nagyon sokszor meg is élhettük…feltéve, ha mertünk igent mondani képtelenül vad, a hétköznapjainktól elrugaszkodott, s távoli lehetőségekre.
Merészen, nem gondolkozva, nem agyalva, csak szívből igent mondani, – ahogy én is tettem egy kérdésre kb 3-4 héttel ezelőtt.
A kérdés így hangzott: Nem lenne kedved 6 hétre Amerikába utazni?
Elképesztő kérdés, nem?
Vajon hányszor kap ilyet az ember az élete során?
Gondolkodás nélkül igent mondtam…
Most készülődöm. Listázok, lezárok ügyeket, vásárolok és ügyeket intézek. S öleléseket váltok a barátokkal. Még egy gyors találkozás indulás előtt….sok irigykedés, még több bíztatás, de hát azért a barátaim nem? Szabad kicsit irigykedni, nekem meg szabad kicsit félni ugye?
Három átszállással fogok megérkezni a végcélomhoz, vagy néggyel, ha za utolsó 30 mérföldet is számolom, amit már a földön fogok megtenni, nem a levegőben.
6 hét alatt megjárom: Bécset, Chicagot, San Franciscot, Renot, Los Angelest, Washingtont – na persze csak a reptereket. Mindezt egyedül.
Fog ez nekem menni? Mit gondoltok? Bármennyi bíztatás rám fér!!!
Szóval a kaland – s vele együtt a blog – újra indul!
Gyertek velem, igyekszem beszámolni mindenről, amiről csak tudok!
