Tudom, nem vagyok egyedül, aki alig várta már, hogy induljon a túra szezon. Naná, hogy a Rosalia Nemzeti Parkban kezdtem, s szerencsére túratársak is akadtam, szponzoraim és barátaim, Szabolcs és Tündi is eljöttek velem. Ugyan kicsit nehezen indult a túra – egy apró félreértésből adódóan ők 3 km-rel hamarabb kiszálltak a kocsiból, s túrabotra váltottak mint én, de amikor végre összeakadtunk, s indulhatott a közös gyaloglás, már semmi és senki nem állíthatott meg bennünket. 🙂
A távolban a havas Schneeberg ragyogott méltóságteljesen. Még soha nem láttam ilyen szögben, ilyen tisztán és ennyi hóval a hátán , mint ma.
Sajnos a fotó nem túl éles, nem adja vissza a pompás látványt .
Nyilván a csodás tiszta égboltnak köszönhetően a repülők is kihasználták a lehetőséget.
A táj a szokott módon csodás volt, a tavasz közeledtét minden idegsejtünkben éreztük.
…s persze láthattuk is! Jó kis nap volt, 3,5 órát töltöttünk a szabadban, friss levegőn, napsütésben, gyönyörű vidéken, jó társaságban. Hát kell ennél jobb nőnap?
Hát nem!
