Szeretem tudatosan megélni azokat a pillanatokat, amelyeket életemben először élhetek át. Kiélvezni minden jót, amit kínál, megélni a benne rejlő örömet, jó érzést. Hagyom kiteljesedni az élményt. Különösen jó, ha még meglepetés is társul hozzá.
Ez történt tegnap este is, amikor egy 5 napos távollét után 22 éves fiam meleg vacsorával várt. Kedvencét főzte nekem: bolognai makarónit. Finom ízét nem a paradicsom adta…nem. Nem is a bazsalikom, amit meg sem talált a fűszerek közt, hanem az ideje, az igyekezete, s figyelmessége.
Szívemben a melegséget forrósággá változtatta, amikor elmesélte, hogyan is készült a bolognai.
Zsófival ( ő a középső gyerekem, s épp Londonban él) – FaceTime-oltak. Zsófi Londonban készítette a vacsorát, Bence Sopronban. Zsófi irányított, Bence pedig jó diák módjára betartotta a Londonból érkező utasításokat.
A végeredmény számukra egy jó közös élmény volt, nekem pedig egy hatalmas meglepetés.
Életemben először Bence főztjét ehettem.
Köszönöm Bence, köszönöm Zsófi!
XXI. század, én így szeretlek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: