Tollfosztás

A minap eszembe jutott egy 50 évvel ezelőtti emlék. A távoli múltból tolakodott elő és azonnal meleg lett tőle a szívem.  Eszembe jutottak gyerekkorom tollfosztós estéi .Te tudod, mi az a tollfosztás?

Faluhelyen a legtöbb család tartott libákat. Egyrészt azért, hogy a liba rendbe tartsa az udvart, hisz nem volt gond a fűnyírásra, megoldották azt a libák. Másrészt a tolla miatt, hisz a lányos házban el kellett készíteni a lányok hozományát, többek közt a párnákat, dunyhákat, s ehhez a legjobb a fosztott libatoll volt. ( A libamájról most ne beszéljünk, meg a hízott liba ízletes, zamatos húsáról, amire azóta is vágyom, de persze az íz elveszett valahol a modern világ hajnalán, a baromfitápok megjelenésével.) 

Ma az EU bősz állatvédői biztosan betiltanák a hízott liba tollának a kitépését, de akkor még nem volt EU, voltak viszont néphagyományok. Tehát a zsírosra hizlalt liba  tollazatát kitépték az asszonyok, – ez volt a mellesztés- s ezt a tollat kellett megszabadítani a kemény tollszártól. Ez volt a tollfosztás. 

A munka úgy történt, hogy a jóbarátnők összeültek téli estéken és tollat fosztva beszélgettek, nevetgéltek, élcelődtek a férfiakon , akik persze a tollfosztás idejére inkább a kocsmába látogattak, hisz ennyi nő egy szobában már túl sok és hangos volt.  Amikor az egyik háznál kész volt a toll, akkor mentek a másik házhoz, s így, kalákában megfosztották a tollat. 

Persze mi, gyerekek is mehettünk, hisz nem volt kire hagyni otthon bennünket. Imádtuk ezeket az estéket, sokáig fent maradhattunk, s más gyerekekkel játszhattunk. Izgalmas volt nagyon! Fülig ért a szánk, amikor anyukánk mondta, hogy szombaton elmegyünk a Magdus néniékhez tollat fosztani. Tudtuk, sok izgalom vár ránk, s ilyenkor még hosszabb volt a hét az iskolában. Legyen már szombat este végre!  Nagyon jó volt felnőtt társaságban tölteni az időt, persze mi is dolgoztunk, mi is fosztottuk a tollat, közben füleltük a felnőttek beszédét Aztán amikor meguntuk, elmentünk játszani a gyerekekkel. 

Jó élmények voltak ezek nagyon, most is nagyon élesen élnek az emlékeimben. 

Napközben egy falusi asszonynak a nem jutott ideje ilyen munkákra.  El kellett látni az állatokat,  megfőzni az ebédet, sorba állni a boltban, néha újra visszamenni, mert nem jött meg a kenyér. Délután aztán mehettek a kertbe, vagy télen ott volt a hó eltakarítás, egy kis kézimunka pihenésképpen a meleg kályha mellett. Persze be kellett hordani a tüzelőt , fát is kellett aprítani, estefele aztán újra jöhetett az állatok megetetése, majd a vacsora a családnak. Ott volt még a kukorica morzsolás, a víz behordása az udvari kútról, a mosás, a vasalás,  persze kellett kicsit átmenni a szomszédba is, hisz akkor még nagyon összetartóan, egymásra figyelve élték az életüket az emberek. 

Este fürdés, persze a víz a sparhelton melegedett  

Lefekvés előtt még várta az asszonyt a mosogatás. 

Reggel aztán indult a következő nap, ugyanígy. 

Sok minden volt és sok minden nem volt. 

Stressz például egyáltalán nem