Végre egy szombat, amikor az időjárás előrejelzés szerint süt majd a nap, s úgy tűnik rá is érek. Leszámítva a házi munkát, a kötelező hétvégi programokat, némi tanulást, kinézett délutánra egy kis szabadidő. Fentem a fogam egy jó kerékpározásra. Ebbe az idilli álmodozásba csapott bele egy este fél 11-kor érkezett email: egy elmaradt óra pótlására kerül sor, annak a képzésnek a keretében, ahova éppen járok. Ráadásul a téma az etika. Hát, gondolhatod, hogy nem nőtt szárnyam a boldogságtól. Azért annyit megszavaztam magamnak, hogy kerékpárral mentem be a városba. Mindössze hárman voltunk, így az előadó irodájában ültünk le. Képzelheted, a testbeszédünk mindent elárult a hozzáállásunkról. Én hátradőlve, karba tett kézzel ültem jó ideig. Egyszer aztán azon kaptam magam, hogy nyúlok a jegyzettömbömért és a tollamért.Már nem dőlök hátra, már érdekel a téma. Főleg, miután érdekes beszélgetéssé kerekedett az előadás. Szakmai etikáról, felelősségérzetről, önismeretről, önkontrollról beszélgettünk. Milyennek kell lennie egy tanácsadónak?
Sok, életből vett példán keresztül nagyon érdekes, izgalmas témákat érintve beszélgettük végig a délután. Hitelességről, társadalmi erkölcsről, etikáról, vallásról, emberségtől, tudományról.
Amiért írni akartam erről a délutánról, az az a gyakorlat volt, melyet az előadó hozott az előadás végére. Ő elsősorban nem tanácsadókat képez, hanem pedagógusokat .
Kaptunk egy oldalnyi – az előadó kommentárja szerint az internetről legyűjtött – anyagok, az ujjlenyomatok felhasználási területeiről. A feladat az volt, hogy találjunk ki egy módszertant, hogy hogyan tanítanánk meg ezt az oldalnyi szöveget a gyerekeknek.
Persze mindannyian elkezdtünk ismerkedni a szöveggel…gondolkoztunk a módszertanon. Mielőtt nekiálltunk volna dolgozni, Gyuri elárulta, hogy mire megy ki a “játék”… A szöveg igazságokat, féligazságokat és hamis információkat tartalmazott. Ez utóbbiakat – miszerint megjelent egy könyv arról, hogy az ujjlenyomat tökéletes lenyomata a léleknek – ő találta ki.
Egyikünknek sem az volt az első reakciója az oktatási módszertan kigondolásánál, hogy ellenőrizzük az információk helyességét.
Sokan, sok időt töltünk a facebookon, az interneten, különféle portálokon, ott elolvasunk mindenfélét, s fenntartás nélkül elhiszünk sok mindent, néha jó nagy butaságokat is.
Veled is előfordult már hasonló? Én már többször belesétáltam ilyen utcába 🙁
Érdemes ezt is sokkal tudatosabban tennünk. Érdemes kicsit “bizalmatlanabbnak” lennünk. Ha valami gyanús, akkor érdemes megkérdezni egy barátot, s egy gyors ellenőrzést végezni, mielőtt megosztogatunk mindenfélét. S hogy ki az a barát, aki mindent tud?
Hát a google. 🙂
