Ha még érdekel, akkor folytatom a beszámolót arról, milyen tanulságai voltak számomra a múlt heti 100 km-es túrának. Csak el kell olvasnod. Az sem baj, ha elgondolkozol kicsit.
Kedden is szakadt. Ausztriában voltunk Gabival, a közeli nemzeti parkban. Tudtuk, hogy esni fog, nem ért meglepetésként bennünket, rá tudtunk készülni. 1,5 km megtétele után már meg is álltunk a fedett kerékpáros pihenőben, hogy rendbe szedjük a sorainkat. Bármerre néztünk, esett..
Tudtuk, mire számíthatunk, s ez a kiszámíthatóság jó volt. Nem voltak illúzióim, hogy nehéz lesz a hátra levő 18,5 km.
…..és mégis .
Fél 12-kor utolért egy holtpont. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Nem bírom tovább azt, hogy egyfolytában lefele nézek, hogy ne essen az arcomba az eső. Lefele nézek, s ott csak a szürke aszfaltot látok. Ráadásul közeledett az idő is, amikor Gabi elmegy, s egyedül kell folytatnom. Megrettentett az, ami rám várt. A távnak még kicsit több, mint fele vissza volt, s egyre csak arra gondoltam, hamarosan itt fogok egyedül gyalogolni, monoton, egyhangúan, nézve a szürke aszfaltot. Közeledtünk a kerékpáros pihenőhöz, nem nagyon tudtunk addig leülni, mert minden pad nagyon vizes volt. Én mégis azt választottam, hogy nem ülök le a pihenőben sem, hanem addig, amíg ott van Gabi, s lelkileg támogat, inkább megyek. Nagyon sok erőt adott a tudat, hogy visszaérve várni fog ott valaki. Így kb. 10 km után, pihenés nélkül elindultam neki a hegynek. Erőt adott az, hogy “csapatban” vagyok, így lenyomtam újabb 4 km-t . Esőben, lehajtott fejjel, nézve a szürke aszfaltot. – de erőt merítve Gabi jelenlétéből.
Amikor végül visszaértem, s elindultunk együtt a kocsihoz, már nem féltem a hátralevő feladattól. Tudtam, nem mehetek még haza, így Gabi Ágfalván kitett, s én onnan hazagyalogoltam, de már nem nyomasztott az egyedüllét. Tudtam, otthon száraz ruha, meleg tea és barátok várnak.
Megtanultam, vagy inkább megerősítést kaptam arról, mennyire inspiráló egy jó csapat, mennyire sok erőt lehet meríteni abból, ha csapatban lehet dolgozni, ha jó csapathoz lehet tartozni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: