Hajnalban ébredtem, még sötét volt, s én tétován lődörögtem a lakásban. Nem tudtam eldönteni, merre induljak. Jó lett volna minél előbb hazaérni, jó nagy lemaradásaim vannak a háztartásban, szorítottak a tennivalók. Tudtam azonban, hogy nem nézek könnyű nap elé. Fáradt voltam és kissé erőtlen. Reménytelennek tűnt, hogy egyszer visszaérek.
Végül megelégeltem a saját határozatlanságomat, s fogtam papírt, tollat, s megterveztem a napot. Mi az, amit feltétlenül el kell intéznem? Listáztam, időt terveztem, útvonalat optimalizáltam.
Hamarosan indultam bevásárolni, még a reggel iskolai csúcs előtt. 8-kor már itthon is voltam, kocsi megtankolva, bevásároltam, közben lejárt a mosógép is. Egy gyors teregetés, új program indítása, ezt már csak este fogom kiteregetni.
A Balf és Fertőrákos közti út mellett döntöttem.
Sajnos elég rossz döntésnek bizonyult. Ha itt terveznél gyalogtúrát, feltétlenül lebeszéllek erről. Bár a táj gyönyörű, az út minősége bocsék, kifele lejt, egész nap húzódott a bokám. Leülni sehol sem lehet. Egyetlen kiépített pihenő van, de a kút nem működik, a pad öreg, a hely szelleme negatív. Nem is időztem ott sokat.
A fűzfa viszont gyönyörű mellette. – Mint egy öreg hölgy 🙂
Egyre melegebb volt, egyre több kerékpáros csapat érkezett, autók is előfordultak, s persze traktorok. Éppen szállították be a télre gyűjtött szénabálákat.
Nem egy tábla volt, ahol reggel még ott volt a bála, de délutánra már nem. Érdekes volt a traktorra rakás , szívesen végignéztem. Még egy érdekességet találtam. egy gesztenyefát, amelyen ott voltak az érett gesztenyék, de két ága épp virágzott. Kissé összezavarodott szegény. 🙂
Mindössze kétszer pihentem meg pár percre, míg átértem a 6, 4 km-re levő Fertőrákosra.
Ahogy ott ücsörögtem, felfigyeltem egy szép komlóbokorra. Érdekes volt a szőlőtábla végében a komlóbokor. Kinek a sör, kinek a bor 🙂
Háromnegyed 12 volt, s egyre melegebb. Megszavaztam magamnak egy korai ebédet a Puskás sörkertben.
Ebéd után elindultam Rákos Fő utcáján, ami köztudottan nagyon hosszú – hát a déli melegben valóban nagyon hosszú volt. Nézelődtem, minden árnyas padot kihasználtam, hogy erőt gyűjtsek a visszaúthoz.
Az égen egyetlen felhő sem volt, kegyetlenül tűzött a nap . Eszembe jutott a hétfői Hidegvízvölgyes túra, a 11,5 celsiusfokkal. Csak négy napja volt 🙂 Hihetetlennek találtam.
Tovább mentem a Fő utcán kerestem Viki kozmetikáját, gondoltam együtt megisszuk az ebéd utáni kávénkat. Sajnos éppen hazament ebédelni, így csak a kolléganőjével találkoztam. Melegvizet persze tőle is kaptam, jól esett a hűs üzlethelyiségben kicsit pihenni. A hölgy elmondta, hogy a szülei is minden nap mennek, nekik is ilyen botjuk van, s minden este bemennek Sopronba és vissza a kerékpárúton. Egy óra alatt meg is szoktak fordulni 🙂 🙂 🙂
Tanácsoltam neki, egyszer menjen el velük…nyilván való volt számomra, fogalma nincs, mennyit lehet egy óra alatt gyalogolni.
Még nem volt meg a 10 km, így tovább mentem a meggyesi úton, egy darabig. Ki kellett kapcsolnom a telefont, mert vészesen merült. Úgy terveztem, a fele utat lemérem, s kész. 9,19-nél fordultam vissza. Lelkileg nem voltam toppon…tudtam, nagyon nehéz lesz a Rákos – Balf szakasz. Szidtam magam, miért nem a Fertőrákos – Meggyes – Rust útvonalat választottam inkább. Egyre melegebb volt, hűs balatoni úszásról ábrándoztam. – de raktam a lábaimat egymás után, hisz a kocsi ott állt a balfi ásványvíz palackozónál.
A visszautat nem részletezem. Megváltás volt, amikor elértem a hölgyet, aki a szőlőjük végében árulta a mustot, a gyümölcsöt, a lekvárjait. Felvidult, amikor meglátott, reggel odaszóltam neki, nehogy minden szőlőt eladjon, hazafele én is szeretnék venni. Jót mosolygott rajtam, s most is mosollyal nyugtázta, hogy visszaértem, Invitált, üljek le, igyak mustot, de én mentem tovább, hisz nem volt nálam a pénztárcám. Mondtam, visszajövök pénzzel. Így legalább biztosan kitelik a 100 km, ezzel a ráhúzással. 🙂
Amikor visszamentem, csodáltam és dícsértem a panorámát, mire ő fanyar mosollyal jegyezte meg: “Igen, valószínűleg az én börtönömből a legszebb a kilátás. ”
Milyen relatív minden!
Vettem két kiló szőlőt, ittam mustot, s “felpattantam” ( a fantáziádra bízom, hogy elképzeld ) s újra megcéloztam a kb. 300 méterre álló autót.
Fél 6-ra értem haza. Nagyon tanulságos nyár és nagyon tanulságos hét van mögöttem. Erről majd jövő héten írok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: